Fejezet

 1 1 |              Károly ivott, azután õ. Sokáig, nagyon sokáig. Úgy vette
 2 1 |             azután õ. Sokáig, nagyon sokáig. Úgy vette le szájáról a
 3 2 |              csírakedve. Az erdõkben sokáig andalgott, s a langyos pocsolyákba
 4 2 |              füstszagúvá tett. Nézte sokáig a põre istent, s úgy találta,
 5 2 |            meg fog halni.~A centurio sokáig nézte a leányát, anélkül
 6 3 |             Azt hittem, nem bírom ki sokáig.~Ma is úgy emlékszem erre
 7 3 |         cselédje, rabszolgája. Aztán sokáig néztem csontvázzá aszott,
 8 4 |               Úgy érezte, hogy igen.~Sokáig hallgattak. A csend elviselhetetlenné
 9 5 |         elleplezte, s elmosolyodott. Sokáig néztek így egymással farkasszemet.
10 5 |         látnak dolgaikhoz. De milyen sokáig késett a rózsás pirkadás.~
11 7 |           megváltozott. Téli estéken sokáig ült egyedül a sötét szalonban,
12 7 |              meg a várakozást?~Aztán sokáig, mereven bámult reá.~- Mit
13 10| lassan-lassan elszéledtek. Õ azonban sokáig ott maradt a szürkülõ, üres
14 16|            csillogó változatosságát. Sokáig néztem ezt az aggot, ki -
15 16|          gondolkozott és álmodozott.~Sokáig, lassan járt a porban.~Egyszer
16 16|      nyájasan és bölcsen mosolygott.~Sokáig mentek így együtt, õ és
17 16|             kergette egyik barátját.~Sokáig tépelõdött, míg végre meggondolta
18 17|              mellé aranyos háttérül.~Sokáig andalgott a szomorúság mezõin.
19 17|      merengett.~Nem is tudom, milyen sokáig ült ez a fekete fiú a virágozni
20 18|         esett. Korán kelt, erõsen és sokáig mosakodott, és reggelenként
21 20|               s örökre otthon marad.~Sokáig ült ott a kövön. Szeme a
22 22|        szemre hasonlított, és nézte, sokáig mereven nézte. Emlékeztetett
23 24|        meghallotta, milyen szépen és sokáig tud zúgni.~Hogy készen volt
24 25|        futott, és átölelte:~- Félek.~Sokáig bámultak a lámpa világába.
25 26|        reámeredjen a padlóra. Így ül sokáig. Nem tudja, miért oly szomorú,