Fejezet

 1 2 |       szõnyeget bontott, s a távoli élet egyhangú nyüzsgése tompítóan
 2 5 |             ér ez a bolond, unalmas élet? Öltözködés, vetkõzés mindennap,
 3 5 | Lassan-lassan visszatért beléjük az élet, melyet egymásból merítettek.
 4 6 |          róla beszélgettek.~- Kerek élet, igazán nagyszerû élet -
 5 6 |        Kerek élet, igazán nagyszerû élet - kiáltott fel a titkos
 6 8 |           kezeibe. Megborzongott az élet durvaságától. Torkát az
 7 10|   Lassan-lassan megtanulta, hogy az élet pirosságát hogyan kell pótolni
 8 10|      rózsakedvû ifjúság, ugyanaz az élet és pezsgés, mint húsz év
 9 10|     egymagában hányódott. Érezte az élet egyhangú, boldog folyását,
10 10|             feszülten állt, mint az élet katonája, mintha nemzedékeknek
11 16|        lázas és forrongó. Mindenütt élet van, kelj fel, majd segítek
12 16|       bizalmasan csókoljátok meg az élet tüzében megperzselõdött
13 16|             azt, ki álmodni akar az élet aranyfájáról.~Hideg tüzetek
14 17|           volna egyszerre, az egész élet ragyogását mutatta meg a
15 17|           maga köré, amint arcán az élet rózsáival az enyészet dombján
16 19|       milyen keveset jelent neki az élet, és mennyire nem vesz komolyan
17 19|             gépemberbe visszatér az élet.~A fõhadnagy az ágyam mellé
18 20|           kiszállt volna belõlük az élet és a vér.~- A véremtõl ilyen
19 20|             keleten él, és az egész élet, ez a buta kõtömeg s ez
20 20|             messzeségbe nézett. Egy élet nyúlt el elõtte. Talán ezt
21 26|       megöli õt, és vágyakozik zaj, élet, emberek után. Csak rájuk
22 26|            és rettegés magányába az élet zaját küldje.~Erre a zajra
23 27|             minden. Talán a fülledt élet teszi, az emberek egymáshoz
24 27|        mégis csupa mozgékonyság, az élet, a szépségben és mocsokban
25 27|             tiéd az erõ, és tiéd az élet.~Berregett a villamoscsengõ.~