Fejezet
1 1 | szürkülõ padláson. A szegény, vékony, szenvedésektõl gyenge fiú
2 1 | kapkodott a kengyelek után, hogy vékony cipõje levált, és mezítelen,
3 2 | nézték az aranyos napot s a vékony szárnyú tavaszi legyek táncát.~
4 3 | vastag volt, vagy nagyon vékony. De sohasem állt jól. Az
5 4 | cseresznyedíszes kalapban, vékony cipõben. Jegyet váltottak,
6 4 | bûvös könnyûséggel ment a vékony sziklaperemen.~A folyó mindig
7 6 | asztaltábláról ijedten ugrott fel a vékony papírszelet, szegény Györgynek
8 7 | választotta el egymástól, melyet vékony vászonfüggöny takart be,
9 7 | Azután óvatosan félrehúzta a vékony függönyt, de csak annyira,
10 8 | levegõben körülötte csodálatos vékony hártyaszárnyakon tánctól
11 10| már a hó pelyhei lepték be vékony, dermed águkat...~Eszébe
12 14| Lesett.~Egyszerre síri vékony hangon megszólalt a csengettyû.
13 15| jeges hullámokban csordult a vékony poharakba, a csája lángja
14 16| nagyon öreg kertész állott, s vékony kaszájával kaszálta a rozsdás
15 16| húzza lelkemben fájdalmas, vékony hegedûjét.~És dala most
16 17| maradt, mint eddig.~Felvette vékony, fekete, tavaszi kabátját,
17 18| de azért így is szép, és vékony, germán ajka finom és friss,
18 18| a haláltáncot, s néhány vékony karó a szálloda udvarából
19 19| s elõre lök. Kezünkben a vékony, éles acélpenge.~Már megadták
20 20| illatos cigarettákat sodort vékony ujjai között. Aztán nyelvészkedett.
21 21| délután, mikor a piros, vékony fák között a Thukididészen
22 22| Karsztban. A kõtörõ sovány, vékony emberke. Fekete a haja,
23 23| és érezve a selyeming s a vékony pongyola cirógatását, azt
24 24| melyeken még érzett az õ vékony, úri ujjainak a nyoma. A
|