Fejezet

 1 1 |       szürkülõ padláson. A szegény, vékony, szenvedésektõl gyenge fiú
 2 1 |    kapkodott a kengyelek után, hogy vékony cipõje levált, és mezítelen,
 3 2 |         nézték az aranyos napot s a vékony szárnyú tavaszi legyek táncát.~
 4 3 |            vastag volt, vagy nagyon vékony. De sohasem állt jól. Az
 5 4 |          cseresznyedíszes kalapban, vékony cipõben. Jegyet váltottak,
 6 4 |           bûvös könnyûséggel ment a vékony sziklaperemen.~A folyó mindig
 7 6 | asztaltábláról ijedten ugrott fel a vékony papírszelet, szegény Györgynek
 8 7 |    választotta el egymástól, melyet vékony vászonfüggöny takart be,
 9 7 |        Azután óvatosan félrehúzta a vékony függönyt, de csak annyira,
10 8 |      levegõben körülötte csodálatos vékony hártyaszárnyakon tánctól
11 10|          már a hó pelyhei lepték be vékony, dermed águkat...~Eszébe
12 14|              Lesett.~Egyszerre síri vékony hangon megszólalt a csengettyû.
13 15|        jeges hullámokban csordult a vékony poharakba, a csája lángja
14 16|       nagyon öreg kertész állott, s vékony kaszájával kaszálta a rozsdás
15 16|          húzza lelkemben fájdalmas, vékony hegedûjét.~És dala most
16 17|        maradt, mint eddig.~Felvette vékony, fekete, tavaszi kabátját,
17 18|            de azért így is szép, és vékony, germán ajka finom és friss,
18 18|             a haláltáncot, s néhány vékony karó a szálloda udvarából
19 19|            s elõre lök. Kezünkben a vékony, éles acélpenge.~Már megadták
20 20|         illatos cigarettákat sodort vékony ujjai között. Aztán nyelvészkedett.
21 21|             délután, mikor a piros, vékony fák között a Thukididészen
22 22|         Karsztban. A kõtörõ sovány, vékony emberke. Fekete a haja,
23 23|           és érezve a selyeming s a vékony pongyola cirógatását, azt
24 24|            melyeken még érzett az õ vékony, úri ujjainak a nyoma. A