Fejezet

 1 3 |         magához hívott:~- Hagyjon reá mindent. Aladárnak fáj,
 2 4 |        egy idõben mennyire hatott reá. Beszéde egy messze parancsolat
 3 7 |      kedveskedõ babaarccal nézett reá:~- Nem értelek.~- Ez a baj.
 4 7 |           kijött, zavartan nézett reá.~Cser ezt észrevette. Egyszer,
 5 7 |      Aztán sokáig, mereven bámult reá.~- Mit nézel? - kérdezte
 6 7 |           Az asszony némán nézett reá. Azután szó nélkül bement
 7 7 |     közönséget, és féltékeny lett reá, hogy ezt a forró nõt egykor
 8 11|          hozzá. Az állomáson várt reá. Hosszan, némán ölelkeztek.
 9 16|           csodálkozva tekintettek reá, s egymástól kérdezgették,
10 16|   ölelgeti azokat, kik nem méltók reá, s míg mások lángra gyúlnak
11 17|     találgatták, de õk nem jöttek reá, ki lehet igazán ez a sápadt,
12 18|        tükrök a sarokból bámulnak reá, a zene pedig magasan kóvályog,
13 18|         hátrafordult az idegen, s reá nézett.~Reám néz?~A trombitás
14 18|    többiek. - Most már emlékezett reá, elõtte jött be, s határozottan
15 18|   gondolta, amíg félig magánkívül reá meredt. - Ha megszólíthatnám,
16 18| természetesen - megfogta a kezét, reá nézett és kimondta a nevét.~-
17 18|       öreg trombitás, és oldalról reá sandított.~Az ismeretlen
18 20|    Haragosan csörömpölt, a lámpái reá hunyorgattak, ablaka alatt
19 20|            Ódon üvegharang borult reá. Az õsei hagyták rá. Ennek
20 24|           melyek már régen vártak reá. Kötelességtudásból öltözködni
21 24|        pedig egyre havazik. Az ég reá borul, mint egy üvegkupola,
22 25|          szemei kémlelve meredtek reá. Anna felemelte tekintetét,
23 25|      valami boglyas szörny meredt reá. A kamrák szûk rácsai közül
24 27|            finom fátyolt terített reá. Orra büszkén tört elõre,