Fejezet

 1 1 |         hempergett a fûben, sáros õsz hajjal, egy borosüveget
 2 1 | közeledett feléje, s megsimogatta õsz haját, mint az engedelmes
 3 1 | engedelmes gyermeknek szokták. Az õsz hálásan nézett rája, s bizalmasan
 4 1 |       illettek megtört arcához, s õsz hajával, fáradt, nagy szemeivel
 5 8 |           langyos napsugárban. Az õsz öregek az asztalfõnél ültek.
 6 11|          megcsillant néhány korai õsz hajszál éles fénye.~Künn
 7 13|                                   ÕSZ FELÉ~Történik egy kis fürdõhelyen,
 8 13|          ANYA. Lassan ránk jön az õsz.~A NAGYAPA. Ti mindig az
 9 13|          akarod te, nagyapa, hogy õsz legyen?~Nagy csend.~AZ ANYA.
10 13|          Én sem szeretek ilyenkor õsz felé átmenni az erdõn. A
11 13|    nappalok nyáriak, de éjjel már õsz van.~A NAGYAPA. Csakugyan
12 13|            Csakugyan itt lenne az õsz?~AZ ANYA. sóhajt. Bizony.~
13 13|           künn már ott lengett az õsz. Magam voltam a parton.
14 13|          elszállott. Mindenütt az õsz melankóliája lengett, s
15 13|          járna a közelben. Itt az õsz.~Nagy csend. A vacsorának
16 13|       megbizonyosodjék, csakugyan õsz van-e, egyszerre aztán megijed,
17 13|     nagyapa, mikor megtudta, hogy õsz van?~A MÁSIK. Nem tudom.~
18 15|             2.~Pár hónap múlt el. Õsz lett.~Éjjelenkint nem tudott
19 16|          te édes!~AZ ÖREG KERTÉSZ~Õsz volt. A kopasz földön a
20 16|           egy fáradt, öreg ember. Õsz haját bemocskolta a sár,
21 16|     vagyok!...~A BÖLCS ÁRNYÉKA~Az õsz platonista sokat szenvedett.
22 17|    szemeiben félve csillan fel az õsz, s csak forró testén érzik
23 20|  temetésére, a diákok énekére, az õsz papra, aki beszentelte a
24 20|       Ekkor vette észre, hogy már õsz. De valami megenyhülést