Fejezet

 1 1 |         vakító, gyilkos világosságban állott elõtte.~- Vagy... - dadogta
 2 2 |             Philomene az éneklõk élén állott. Hosszú haját rázta, körmeivel
 3 4 |           fergeteg, s õ mozdulatlanul állott az elemek háborgó forradalmában.~
 4 5 | üvegszekrényben közönyös vigyorgással állott a csontváz.~E megszokott,
 5 5 |               fekete ruhás, sápadt nõ állott. Fejére sietségében egy
 6 5 |               haláltól. S most elõtte állott ez a nõ. Elõször azt hitte,
 7 5 |             már eléje ment, s remegve állott meg elõtte.~- A szolgát
 8 5 |               egy nagy könyvesállvány állott, a középen kényelmes nyersselyem
 9 7 |     ISTENÍTÉLET~Cser Gábor izgatottan állott az asztal mellett a félig
10 7 |           tükörben, aztán a férje elé állott.~- Szeretsz?~Cser lemondólag
11 7 |       átkukucskálhasson. Felesége ott állott a ravatalra könyökölve,
12 8 |             ébredezõ hangok viharában állott. Arcán látszott, nem tudta,
13 9 |             kövér nyakú athéni ügyvéd állott, ki sértett önérzetében „
14 10|              Mikor sikere tetõpontján állott, megsejtette, hogy nem született
15 10|       feketekávés csésze senkinek sem állott a kezében oly rosszul, mint
16 15|               az apja egy lámpa elõtt állott. A várakozó utasok mindig
17 16|             öreg, nagyon öreg kertész állott, s vékony kaszájával kaszálta
18 17|        nemtõje megfordított fáklyával állott, a márványangyal zokogva
19 17|      szeretett volna. A temetõ szélén állott már, ismeretlen, törpe sírok
20 18|            akart eljönni, de most ott állott az ajtó elõtt, nem érdemes
21 18|             az ismeretlen háta mögött állott, aki a nyugtalankodó emberek
22 24|             Egy tágas, sötét szobában állott. Most már felemelte fejét,
23 27|              fiú hátrahõkölt: egy pap állott elõtte, egy nagy pap, amilyent
24 27|            pap, az örök ige hirdetõje állott elõtte.~A színész tovább