Fejezet

 1 1 |       szemébõl.~A fiú mosolygott. Nyugodtan fordult vissza.~1904~ ~
 2 2 |      kaszált a kezével, õ azonban nyugodtan és könnyen szedte lábait,
 3 3 |          fönn a pohárszéken pedig nyugodtan szunyókáltak a színes edények.
 4 5 |           semmit sem az egészbõl, nyugodtan átmutatott a másik szobába,
 5 5 |          látogatás. Mindazonáltal nyugodtan állt a székre, s gyufát
 6 5 |         díványhoz közelebb húzva, nyugodtan kérdezte:~- Mi a baja, nagyságos
 7 5 |          pirkadás.~Az óra lassan, nyugodtan járt. Remegve hallgattak.
 8 8 |          S a hegedû szólt tovább. Nyugodtan látta, mint távozik el a
 9 8 |    szomorú búcsúmosolya ült. Keze nyugodtan járt fel s alá. Teste mozdulatlan
10 10|  nemzedékek átka nehezedik reája. Nyugodtan élõ, református pap õseinek
11 12|           valóságos boldogság így nyugodtan lenni. Úgy érzem, mintha
12 12|        nézi, mint csinálok. Aztán nyugodtan elõveszi kostökét, megtömi
13 14|         Megadta magát a sorsának. Nyugodtan letette a tollat, s várta
14 17|  szótlanul tép össze, s darabjait nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére?
15 17|          komor színpadától, hanem nyugodtan ment elõre. Az ázott, tavaszi
16 18|    nagyapja, és maga elé bámulva, nyugodtan és bölcsen - ahogy igazi
17 18|           el. Egyszerre lassan és nyugodtan hátrafordult az idegen,
18 19|       négyszög közepén áll Orlay, nyugodtan, egyenesen feszülve, sápadtan,
19 19|           Sovány, kopaszodó fejét nyugodtan emeli reám. Láz fut át rajtam,
20 20|           titkos ismeretlent, aki nyugodtan olvadt be az éjszakába,
21 20| felhörpintette a borát, és nagyon nyugodtan csak ennyit mondott:~- Igazad
22 20|         volna elõ. Élõk, halottak nyugodtan elmasíroztak elõtte. Kázmér
23 27|         bojtokkal.~- Mégis milyen nyugodtan nézett mindig - folytatta