Fejezet

501 19|                  Miért jár társaságokba és a színházakba unatkozni?
502 19|                 Most itt van, megragad, és nem ereszt el:~- Holnap
503 19|            keveset jelent neki az élet, és mennyire nem vesz komolyan
504 19|            fõhadnagy az ágyam mellé ül, és megfogja a kezemet.~- Bátorság,
505 19|                  bátorság.~- Nem félek, és nem is vagyok gyáva. Érts
506 19|            sápadtan, de sokkal magasabb és soványabb, mint ahogy éjjel
507 19|                 vérszomjas merészséget, és nem találom, nem találom.
508 19|            engem választ ki gyilkosául, és most nincs idõm gondolkozni.
509 19|                 még, ernyedten esem el, és valami borzasztót teszek,
510 19|                megroggyannak. Hátrálok, és a földre dobom a kardot.~
511 20|                    PRASSZ KÁZMÉR HOSSZÚ ÉS CSODÁLATOS ÚTJA~Prassz Kázmér
512 20|            Prassz Kázmér húszéves volt, és ekkor - egy reggelen - elhatározta,
513 20|                is gyermek lesz, nyugodt és álmodozó. Fölmászott a Gellérthegyre,
514 20|                  Valami önvádat érzett, és elpirult, mintha becstelenséget
515 20|           fejjel megmászták a hegyeket, és boszorkányokat kerestek
516 20|             akit feleségül akart venni, és ott maradt mellette.~- Látja -
517 20|                a színüket, vérszegények és sápadtak lettek, mintha
518 20|          kiszállt volna belõlük az élet és a vér.~- A véremtõl ilyen
519 20|                 párafényben reszketett, és hallatszott a fõváros pihegése,
520 20|           leánnyal.~Kázmér megcsókolta, és boldogok voltak.~Jött azonban
521 20|           fanyar volt. Utálta a munkát, és ásítozott.~Egyszerre künn
522 20|           magában, mikor az ágyba dõlt, és másnap délben kelt föl.~
523 20|              azonban dolgozott. Különös és fontos munkái voltak. Cigarettaszakértõ
524 20|                 nyelvészkedett. Törökül és asszírül tanult. Bélyegeket
525 20|       messze-messze valahol keleten él, és az egész élet, ez a buta
526 20|                gõzében olyan aranyosnak és csodásnak látott.~De egy
527 20|                 felhörpintette a borát, és nagyon nyugodtan csak ennyit
528 20|              végtelenül messze van Pest és Buda. Mérföldek és évezredek
529 20|                 Pest és Buda. Mérföldek és évezredek választják el
530 20|           lumpolásokat.~Megfésülködött, és frissen a szokott kocsmájába
531 20|                 örök jogászt, az orvost és az írót.~Három óra felé
532 20|     fölkerekedtek.~Az éjszaka nyugtalan és sötét volt. Kázmér piros
533 20|              nélkül. Jöttek az emberek, és eltûntek. Egy asszony, egy
534 20|              ember. Most látta elõször, és talán utoljára. Mindez olyan
535 20|                 A kapu elõtt megállott, és gondolkozott, bemenjen-e?~
536 21|                             VAKSÁG~Ének és harmonikaszó. A Ferenc József
537 21|       harmonikaszó. A Ferenc József híd és az Erzsébet híd között teherszállító
538 21|           Néhány otromba lámpás zavaros és piszkos világot vet a hajóban
539 21|          szokásból zörög már, szomorúan és kimerülten. Egy szó kell,
540 21|           járnak.~Lassan lefelé mennek, és azután megállanak.~A PROFESSZOR.
541 21|             átok az én szemgyöngeségem, és mindenki elhagyott.~PÉTER.
542 21|                zörög a szobámban. Porol és szellõz, azután elmegy.
543 21|            Addig ülök a sötét szobában, és nézek magam elé. Ez nagyon
544 21|          kedvetlen. Ma sokat dolgoztam, és kifáradtam.~A PROFESSZOR.
545 21|              lakni?~A PROFESSZOR. Igen, és látja, nem jöttem ide soha.
546 21|           semmit. A világot sem láttam, és mostan csak ez fáj. Soha,
547 21|                minden, az egész életem, és olyan szomorú vagyok, mint
548 21|           Érti-e? Ötvenkét éves vagyok, és most hallgatom elõször a
549 21|        toporzékolni... A földre feküdni és ölelni, csókolni a port,
550 21|                 levegõbe, nézek, nézek, és nem látok. Leülök a földre
551 21|                  Én is leültem közéjük, és bedugtam a fejemet egy vastag
552 21|                most mindez eszembe jut. És ez úgy fáj... úgy fáj, hogy
553 21|             nagy, tiszta víz...~Pacsál, és naiv szeretettel simogatja
554 21|              túlsó parton egy kék láng, és távolabb meg egy piros.~
555 21|              emeleti erkélyen - gyorsan és hangtalanul - vacsorára
556 22|              lement a szomszéd határba, és így szólt a fényes szemû
557 22|                 körülötte a sötétséget, és úgy reátûzött, hogy szinte
558 22|             elbúcsúzott az atyafiaitól, és Andria felesége lett.~A
559 22|                 sziklán lakott. A fából és vályogból összerótt házikót
560 22|             otthon találta az asszonyt, és megvigasztalódott.~Tíz évig
561 22|                  A kõtörõ még soványabb és feketébb lett. Legalábbis
562 22|            vacsorát, ettek, lefeküdtek, és unták az életet, unták a
563 22|           fekete szoknyát, fekete kötõt és fehér blúzt viselt. A hegyi
564 22|                  bizalmatlanok, érdesek és kegyetlenek lesznek, mert
565 22|                egy szikla peremére ült, és lelógatta lábait a szédítõ
566 22|              gyermekei - éppoly feketék és soványak, mint õ - éhesen
567 22|              gyermekeit... Csupa piszok és rongy mindahánya. Mit csináljak
568 22|              összeráncolta szemöldökét, és száraz ujjával a messzeségbe
569 22|           beszéd - mondotta az asszony, és otthagyta. A kõtörõ maga
570 22|                 sugárzott a félelemtõl, és erõsen átölelte õket. Aztán
571 22|               ha közelébe mer férkõzni, és maga is megijedt a mesétõl.
572 22|           érezte, hogy most gyõzni fog, és pénzt, sok pénzt visz haza
573 22|             gonosz” - gondolta magában, és tovább dolgozott.~Az ebédjét
574 22|              csikarta az irigy köveket, és egyhangú hegyi nótákat dúdolt
575 22|                merev fülû, kõarcú manó, és lopva rásandított. Azután
576 22|              emberi szemre hasonlított, és nézte, sokáig mereven nézte.
577 22|               hogy az egyedülvaló, vért és életet kívánó kõisten áll
578 22|              kívánó kõisten áll elõtte, és leborult a földre.~Imádta
579 22|                 a daliás olasz legényt, és elfújta a lámpát.~1907~ ~
580 23|           hallgatta, a tengerre bámult, és minden szavát túlságosan
581 23|                 a hold felé fordította, és a falra akart mászni, de
582 23|             papa kiment, karon ragadta, és hazavezette. Alig bírt vele,
583 23|             Mind a három lány vihogott, és egyszerre kiáltott:~- Gyere
584 23|                  A hosszú fiú unalmasan és kelletlenül, mintha csak
585 23|     nyújtózkodnék, átölelte a lányokat, és sorba megcsókolta õket szájon.~-
586 23|                az újság?~A fürdõn közte és a lányok között valami különös,
587 23|              vendéglõben széket hozott, és pincért kerített nekik,
588 23|            amiért õk hálából tegezõdtek és csókolództak vele. Ebben
589 23|                   Menj hozzánk, drágám, és mondd meg, ma este csónakázni
590 23|            Tamás szótlanul elballagott, és különöseket gondolt a sötét
591 23|              Szeme az éjben kigyulladt, és dalolni kezdett egy fájdalmas
592 23|                  Néha késõ éjjel tompán és szakadozottan a tengeren
593 23|                  A fürdõvendégek féltek és nyugtalankodtak, de azért
594 23|            barázdálták, bement a vízbe, és eltûnt a viharban. Csak
595 23|           felbukott a vízben prüszkölve és fújva, sápadtan és lesoványodva,
596 23|           prüszkölve és fújva, sápadtan és lesoványodva, az erõs úszók
597 23|                 erõs úszók nyugalmával, és paskolta, verte, sodorta,
598 23|           fürdõben, rögtön hazautazott, és meg se nézte a fiát.~Szánalom
599 23|               se nézte a fiát.~Szánalom és rémület kísérte mindenütt.~
600 23|                  A hosszú fiú csak állt és várt, mit se sejtve, mint
601 23|              tombolva tört ki a nevetés és a taps:~- Nagyszerû! Hogy
602 23|                ismeretlen, üres, rekedt és kegyetlen, ami nyomban megfagyasztotta
603 23|               megfagyasztotta a szívét, és megbénította izmát. A nevetéshullámok
604 23|           mutatkozott. Szüntelenül várt és lesett, mintha valami titkos
605 23|            sejtette.~Tamás azonban okos és vigyázatos volt, és tudta,
606 23|                okos és vigyázatos volt, és tudta, mit tesz. Egy órakor,
607 23|               Egy órakor, a kéjes, buja és izgató hõségben kiszökött
608 23|               feléje közeledõ vágyakra, és levetkõzve mindent, állattá
609 23|             nyújtóztak a puha pamlagon, és érezve a selyeming s a vékony
610 23|              akik az úszástól kipirulva és elfáradva, nedves hajjal,
611 23|                viaszosvászon sapkáikkal és fürdõruháikkal a hónuk alatt,
612 23|           fürdõbõl jöttek.~Ella kócosan és sápadtan sietett elöl.~Tamás
613 23|      meglepõdött, a fiú szemébe nézett, és fülig elvörösödött. Soha
614 23|                nem érzett még a testén. És Tamás még mindig nem engedte
615 23|              cipõjébe. Tamás udvariasan és óvatosan lefejtette lábáról
616 23|            cipõjét, a könnyû harisnyát, és megcsókolta a nyakát. Most
617 23|         homokból, zsebre dugta a kezét, és ránézett.~- Miért?~- Akarom.
618 23|                 lány lefeküdt a földre, és kiáltozni kezdett:~- Tamás,
619 23|             piszkosan folytak az állán, és zokogott halkan, fojtottan,
620 23|           kirohant a napfénybe, a sárga és vörös színben égõ sziklák
621 24|         felvette szürke perkálkendõjét, és megindult kifelé. Végigment
622 24|             feje elõrekonyult, kedvesen és álmosan, mint az alvó verébé.~
623 24|                semmit. Félig még aludt, és találomra járt, amerre a
624 24|                 kilincs volt. Haragosan és komolyan kiáltott rá, erõsen
625 24|               Most már felemelte fejét, és nagyot sóhajtva felébredt.
626 24|          Zörögve ledobta a szeneskotlát és az aprófát, eszébe jutott,
627 24|              nézett a becsukott ajtóra, és megsimogatta a kotlát. Aztán
628 24|             Aztán felugrott egy székre, és meggyújtotta a gázt.~A szobát
629 24|               csendesen a kályha mellé, és óvatosan piszmogva tüzet
630 24|            Piros láng csapott fel, ezer és ezer apró szikra tûnt el
631 24|             érezte elõször, hogy fázik, és mellén összehúzta a kendõt.~
632 24|              Lassan felkelt a helyérõl, és a puha szõnyegen lábujjhegyen
633 24|           ölelni. Mindenütt csupa újság és csoda. Az íróasztalon egy
634 24|               üvegdarab, melyen hajókat és tengert lehet látni, ha
635 24|              tollak, hasas tentásüvegek és nagy, komoly írások, csupa
636 24|              komoly írások, csupa vonal és csupa fontos szám, az úr
637 24|         pamlagon két selyemszoknya, kék és sárga, a nagyságos asszony
638 24|              megfeledkezett a dologról, és kicserepesedett, kicsi ajkai
639 24|           Vigyázva megnézte elöl-hátul, és elgondolta, milyen jó az
640 24|             gyöngyházkagylóval babrált, és majd hátraesett ijedtében,
641 24|              meghallotta, milyen szépen és sokáig tud zúgni.~Hogy készen
642 24|                 napról napra piszkosabb és szomorúbb lett. Rózsaszínû
643 24|                kiszakadt a selyemderék, és sovány, fûrészporos lába
644 24|             Dobogó szívvel nézett rája, és leemelte a szekrényrõl.
645 24|             Szegény, árva baba - szólt, és megcsókolta hideg viaszszáját.~
646 24|             bukdácsolva a fehér földre, és a szél beléjük fújva derült,
647 24|             ragyogó jégvirágos ablakon, és szájára tapasztotta a kezét,
648 24|            éjjel, mikor nem is sejtette és aludt, fehérre változtatta
649 24|              házakat, a komor kõutakat, és most minden olyan, mint
650 24|                Szeretett volna énekelni és a földre borulni, hogy megköszönje
651 24|              hadonásztak, értelmetlenül és bambán:~- Hó...~Körülötte
652 24|               csupa finom puhaság, szín és selyem, künn pedig egyre
653 24|                egyenlõvé tesz mindenkit és mindent:~- Hó... hó...~A
654 24|               vörös csíkos hálóingében, és teríttet vele. Vera kimegy
655 24|                 Vera kimegy a tálcáért, és öblös, kék lábasokkal tér
656 24|                 A ház ezalatt felébred, és lassan az asztal mellé telepszik.
657 24|           telepszik. Jánoska is felkel, és összeszíjazza iskolakönyveit,
658 24|            iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát. Az úr szõlõskalácsot
659 24|            aztán egy pohár vizet iszik, és szivarra gyújt. Liláskék
660 25|                 frissen esett hó bortól és vértõl piroslott. Kora hajnalban
661 25|        hadonászva estek neki a kapunak, és a város vén korhelyét egy
662 25|                 annyi tarka ringy-rongy és bolond cafrang, hogy az
663 25|                az ember fejéhez kapott, és szerette volna elhessegetni
664 25|             gyújtottak a kivájt tökben, és rémült nevetéssel táncolták
665 25|              nedves udvarokig, a kamrák és benyílók homályos mélységéig,
666 25|     szolgálólány mindezt remegve nézte, és a szívére szorította a kezét.~
667 25|                könyvet. Nagyot ásított, és száját eltakarta idomtalan,
668 25|                 meggyújtotta a mécsest, és letérdepelt imádkozni.~Fiatal,
669 25|        felszökött a konyhába, sót kért, és az inas mellét véresre szívta.
670 25|              még egyszer visszafordult, és csúnya, szõrös kezével megfenyegette
671 25|               az öreg cselédhez futott, és átölelte:~- Félek.~Sokáig
672 25|               Láttam - felelt a cseléd, és maga is megremegett a hangjától. -
673 25|           kamrák szûk rácsai közül ezer és ezer fehér boszorkányfog
674 25|             azután berohant a konyhába, és a fiókból kivette a széles
675 25|            lassan belefulladtak a borba és a mámorba. Az utcán széttépett
676 25|          csendben hallotta léptei zaját és szíve hangos dobogását.
677 25|                  a ház, az egész világ, és aztán minden összefolyt
678 25|               átkarolja erõs karjaival, és meg akarja fojtani.~Anna
679 25|           kapaszkodnak be a kés fokába, és a másik pillanatban mélyen
680 25|              ropognak... Valami csuklás és köhögés hallatszik, majd
681 25|             hallatszik, majd egy hörgés és egy sóhaj.~Aztán csend és
682 25|               és egy sóhaj.~Aztán csend és sötétség.~Anna vár. Villogtatja
683 25|                pengéjét. A pince fekete és meleg, mintha híg vér öntötte
684 25|                 menekül.~A konyhába ér, és nevet.~- Megöltem a boszorkányt.~
685 25|              utáni reggel. Üres poharak és kisírt szemek. A lerongyolódott,
686 25|                 leégett gyertyák. Gyász és szomorúság mindenütt. A
687 26|           egyedül van a kongó szobában, és járkál az íróasztalok között.
688 26|                 vonalos könyv mellé. Ír és vonaloz, azután átmegy a
689 26|               Sehol senki. Üres fogasok és üres székek. Most érzi elõször,
690 26|      borzongatja át. Megnézi az óráját, és látja, hogy a kismutató
691 26|                  Ez a zaj jólesik neki, és ha megáll, még ijesztõbb
692 26|                 porfelhõk szállanak ki, és zajuk visszhangzik az üres
693 26|               ráereszkedik a tárgyakra, és fagyos leheletével birtokába
694 26|                  megsimogatja homlokát, és idegesen rágni kezdi ritka,
695 26|                   Odatelepszik melléje, és lesi a lélegzetét. A tûzrostélyon
696 26|                 Kinyitja a kályhaajtót, és szürke, néma hamu mered
697 26|             szomorúsággá zsibbad benne, és arra kényszeríti, hogy leüljön
698 26|                 hogy leüljön egy székre és reámeredjen a padlóra. Így
699 26|            forró keze nyoma, megöli õt, és vágyakozik zaj, élet, emberek
700 26|        tétovázik, rátekint a telefonra, és hirtelenül egy gondolat
701 26|               villan át agyán.~Odarohan és csönget. Arca kiszélesül
702 26|             Füléhez szorítja a kagylót, és hallja, hogy a lemez megreccsen.
703 26|               Szemét könnyek futják el, és szûk agyában csodálatos
704 26|                kongó szobába, a félelem és rettegés magányába az élet
705 26|             puha, muzsikás leányhangot, és a szoba egyszerre csupa
706 26|            egyszerre csupa édesség lesz és derû. Boldogan veszi el
707 26|               kagylót, a magasba emeli, és hagyja, hogy a hang belenyúljon
708 26| segédkönyvvezetõ most már felmelegszik, és kipirul az arca. Füle szomjasan
709 26|              issza a lágy hang zenéjét, és elgondolja magában, hogy
710 26|                 ott ül a lámpa mellett, és virraszt, mint õ. Regényt
711 26|          hivatal ilyenkor barátságtalan és unalmas... Ezért bátorkodtam,
712 26|           szomorú, igénytelen életüket, és megvigasztalódnak. A szobába
713 26|              emberi szó remegése száll, és szivárványosra festi a poros,
714 26|                Egy órája beszélnek már, és alig tudnak elválni egymástól.~-
715 26|          könyvvezetõ leteszi a kagylót, és most már nyugodt.~Tele van
716 26|          feszítheti mellét. Máskor önzõ és ideges, még irigykedett
717 26|              csupa nyugalom, bölcsesség és béke. Erõlködõ szája szeretne
718 26|         vigasztaló szavával, de fáradt, és inkább leül egy székre,
719 26|                puha, meleg selyemkendõ, és gyönyörû szépeket álmodhatik,
720 27|          melyhez nyáron az uborkasaláta és az ecet szúrós illata társult,
721 27|              keltvén, hogy a konyhaszag és színjátszás szervesen egymáshoz
722 27|                tükör elõtt festi magát, és beszélget vele.~- Nõ? -
723 27|               Nõ? - kérdezte a színész, és álla alól levette a törülközõt.
724 27|            felelt, egy leányra gondolt, és aztán pisztolyára, mely
725 27|               nõt végzetesebben látják, és értéke bizonyára kisebbedne,
726 27|         kertekben nyílnak az asszonyok, és a kertben millió rózsa van,
727 27|       elfelejtik, hogy a földön vannak, és fejük fölött ég a Sirius
728 27|           Nyúlánk arcát elhagyta a vér, és a komikus megérezte, hogy
729 27|     félrebillent fejjel, halotti orral, és látta az öltözõt is, a díványt
730 27|                 van? - szólt a komikus, és felállott.~Gyönyörû szál
731 27|                negyvenéves. Arca fáradt és mégis csupa mozgékonyság,
732 27|     mozgékonyság, az élet, a szépségben és mocsokban való hempergés
733 27|             táncolt, kimentem a parkba, és émelygõ gyomorral feküdtem
734 27|                Bundapálinka kell nekik, és cigányzene. Utálat.~A színész
735 27|                 Az arca egyszerû, hideg és becsületes. Majdnem közönyös.
736 27|                tenyerébe temette arcát, és sírva fakadt. Ezalatt a
737 27|                 kezeit egészen elfödte, és folytatta:~- Csak sírj.
738 27|                 hogy leborulj a földre, és egy pillanatig bírd a szenvedés
739 27|                fejed, hisz tiéd az erõ, és tiéd az élet.~Berregett
740 27|            fiatalember felemelte fejét, és ránézett. Épp egy szalagot
741 27|                a nehéz gyémánt-, rubin- és smaragdgyûrûk. Egy gazdagon
742 27|                Rekedt beszéde erõs volt és kemény, de mégis szelíden
743 27|                   Menj haza, gyermekem, és halj meg az álomban. Feküdj
744 27|             valaki más, ki tiszta, erõs és fiatal. Akkor majd elvétetnek
745 27|                tõled a te szenvedéseid, és megadatik néked a boldogság
746 27|                igaz volt a te gyónásod. És boldog leszel, minthogy
747 27|            minthogy vagy már mostan is, és nem fogsz szenvedni, mert
748 27|             mert a szenvedés boldogság. És én téged most megáldalak.
749 27|           érzett a fején a fiatalember, és visszaszállt belé a hit.
750 27|                 színfalak mögé szaladt, és betekintett a színpadra.
751 27|             borult az operettprimadonna és a kardalos leányok kórusa.~