Fejezet

 1 1 | munkakabátokat elajándékozgatta, s végre az egész termet átalakította
 2 1 |          zúgó szörnyhöz közeledni. Végre csellel fogott ki rajta
 3 4 |            aranyos, langyos homok. Végre egészen váratlanul és hirtelen
 4 5 |      Nagyságos asszonyom - szólott végre megkönnyebbülten, mélyen
 5 5 |           felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat veri, majd összecsap
 6 6 |          Györggyel együtt laktunk, végre is barátunk volt.~- Szegény,
 7 7 |           ne mosolyogjál, hagyd el végre ezeket a színpadi cafrangokat.~
 8 11|           Haja is kezdett hullani.~Végre írt öccsének, hogy hozzá
 9 13|            megy, mindig lassabban, végre egy fához dõl, s halkan,
10 15|      mindig nyugtalanabbak lettek. Végre megérkezett a személyvonat,
11 16|            kel föl heverõhelyérõl.~Végre rászántam magamat, hozzáléptem,
12 16|            elpirul. Szembeszállunk végre egymással, én és te. Más
13 16|           az egész világ. Az eszme végre diadalt ült. A világ összes
14 16|             Sokáig tépelõdött, míg végre meggondolta magát, és elment
15 18|         bizonyára csak képzelõdik.~Végre kiegyenesedett, hirtelen
16 20|       napon este kilenckor ébredt. Végre kialudta a hónapos lumpolásokat.~
17 20|            az írót.~Három óra felé végre fölkerekedtek.~Az éjszaka
18 20|   háborgatni. Leült egy kõre. Most végre érezte, hogy otthon van,
19 22|       otthon. Hajnali három órakor végre valaki kopogott az ajtón.~-
20 23|         hír, hogy a tengerbe fúlt. Végre két nap múlva, mikor már
21 23|          Csak Tamás várt. Az allén végre három leány alakja tûnt
22 25|       mellét véresre szívta. Mikor végre - bal kézzel - kisöprûzték,