Fejezet
1 1 | munkakabátokat elajándékozgatta, s végre az egész termet átalakította
2 1 | zúgó szörnyhöz közeledni. Végre csellel fogott ki rajta
3 4 | aranyos, langyos homok. Végre egészen váratlanul és hirtelen
4 5 | Nagyságos asszonyom - szólott végre megkönnyebbülten, mélyen
5 5 | felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat veri, majd összecsap
6 6 | Györggyel együtt laktunk, végre is barátunk volt.~- Szegény,
7 7 | ne mosolyogjál, hagyd el végre ezeket a színpadi cafrangokat.~
8 11| Haja is kezdett hullani.~Végre írt öccsének, hogy hozzá
9 13| megy, mindig lassabban, végre egy fához dõl, s halkan,
10 15| mindig nyugtalanabbak lettek. Végre megérkezett a személyvonat,
11 16| kel föl heverõhelyérõl.~Végre rászántam magamat, hozzáléptem,
12 16| elpirul. Szembeszállunk végre egymással, én és te. Más
13 16| az egész világ. Az eszme végre diadalt ült. A világ összes
14 16| Sokáig tépelõdött, míg végre meggondolta magát, és elment
15 18| bizonyára csak képzelõdik.~Végre kiegyenesedett, hirtelen
16 20| napon este kilenckor ébredt. Végre kialudta a hónapos lumpolásokat.~
17 20| az írót.~Három óra felé végre fölkerekedtek.~Az éjszaka
18 20| háborgatni. Leült egy kõre. Most végre érezte, hogy otthon van,
19 22| otthon. Hajnali három órakor végre valaki kopogott az ajtón.~-
20 23| hír, hogy a tengerbe fúlt. Végre két nap múlva, mikor már
21 23| Csak Tamás várt. Az allén végre három leány alakja tûnt
22 25| mellét véresre szívta. Mikor végre - bal kézzel - kisöprûzték,
|