Fejezet

 1 1 |   terjedt a szürkülõ padláson. A szegény, vékony, szenvedésektõl
 2 2 |          A fiú pedig nem jött. A szegény Philomene egész nap járkált
 3 2 |           Adonisz virága, mely a szegény fiú vérébõl sarjadt. A hûvöses
 4 6 |     sehogy sem sikerült nekik.~- Szegény György... - mondotta az
 5 6 |        végre is barátunk volt.~- Szegény, már úgysem hazudik többet...~-
 6 6 |        fel a vékony papírszelet, szegény Györgynek utolsó írása.
 7 6 | halottakkal egy sírban porladjon szegény barátjuk.~Azután, mikor
 8 6 |     elõtt gyakran elbeszélgettek szegény barátjukról.~- Olyan jó
 9 9 |          legdrágább kalapjait. A szegény leány maga nevelte fel Fülöpöt.
10 9 |          változtak az események. Szegény Homérosznak meghalt az anyja,
11 12|     fekete vér mered a szemembe.~Szegény Bellám... Csakhogy itt vagy
12 12|          véróceánban, mely az én szegény szívembõl folyik ki.~Prüszkölve,
13 15|   emberek hirtelen elnémultak. A szegény Ida pedig aléltan verte-ütötte
14 16|         tüzetek lángra gyújtja a szegény vándort, s azok, akiket
15 17|          nincs több vágyuk. Ez a szegény fiatalember is fáradtan
16 19|        Újra csengetek. A vázában szegény beteg virágaim ájultan haldokolnak.~
17 22|     akarsz...~A leány ránézett a szegény horvát szomorúan kalimpáló
18 23|       erõs, mint egy bika. Aztán szegény még szerelmes is.~- Kibe?~-
19 23|          õk, mind, mind... buta, szegény, szerencsétlen leányok...~
20 24|           könnyel voltak tele.~- Szegény, árva baba - szólt, és megcsókolta
21 24|  nagyszerû pillanatot, mellyel a szegény paraszt pesztrát meglátogatta,
22 25|         dobogását. Úgy vergõdött szegény kis szíve, mint fogoly madár