Fejezet

 1 3 |           Holnap átmégysz Tarékhoz. Ma az ezredes úr Aladár tanítójának
 2 3 |        hittem, nem bírom ki sokáig.~Ma is úgy emlékszem erre a
 3 4 |       mondott neki. Ez a régi emlék ma is ott lebegett fölöttük,
 4 5 |      legyünk. Mert végtelenül félek ma mindenkitõl, aki idegen.
 5 8 |       asztalfõnél ültek. Hol vannak ma õk? A régi cselédek szolgáltak
 6 13|         elteszünk. Egy kosárral már ma is levitettem a kamrába.
 7 13|   karosszékbe.~Az APA. Maradjon itt ma, nagyapó. - Olyan jó itthon
 8 13|             furcsa és szomorú volt. Ma este ugyanezt éreztem. Az
 9 14|           Úgy tetszett neki, mintha ma a csengõnek acélgombja különösen
10 14|             mozogtak.~Belátta, hogy ma nem írhat. Megadta magát
11 16|        szörnyû!...~Te keltettél fel ma engemet is nyugalmas álmomból,
12 16|           vagy három éve lehet már. Ma pedig itt ülök a lámpám
13 19| világosságától. Ez a kiélt vázember ma gyilkossá akar tenni. Nem
14 20|           Nem lehet tovább zülleni. Ma délután áthurcolkodom. -
15 21|        magamra. Csend. Sokan vannak ma?~PÉTER. Már mennek hazafelé.~
16 21|          vannak már. A hold is kel. Ma telt hold van.~A PROFESSZOR.
17 21|        Szeretem, ha pontos. Hogy ha ma nem jön, igazán nem tudom,
18 21|        PÉTER. Nem vagyok kedvetlen. Ma sokat dolgoztam, és kifáradtam.~
19 23|      hozzánk, drágám, és mondd meg, ma este csónakázni megyünk
20 24|          itt. Azok daloltak neki is ma reggel. Szeme kimered, a
21 27|             neuraszténiás fiú -, én ma meg fogok dögleni.~A fiú
22 27|          jajgatott a fiatalember. - Ma este ébredtem fel. Milyen