Fejezet

 1 1 | tekintettek fiukra. Különösen az apa. De azért most is szerette.
 2 13|     asztalhoz telepszenek.~1.~AZ APA. Itt a kenyér? Üljünk le.
 3 13|       kabátokat. Hûvös van...~AZ APA. A szél fú. Én is fázom...~
 4 13|  felkötözte a keresztlécekre.~AZ APA. A dinnye is nagyon szép
 5 13|         csörömpölnek. Esznek.~AZ APA. Korán sötétedik...~A NAGYAPA.
 6 13|         megy haza egy szekér.~AZ APA. Én úgy látom, hogy az egy
 7 13|         nyár derekán vagyunk.~AZ APA. Azt éppen nem mondhatnám...~
 8 13|        Talán meg sem érjük...~AZ APA. Ilyenkor már kevesen fürdenek.
 9 13|       megszólal a lélekharang~AZ APA. Harangoznak. Hét óra.~AZ
10 13|       itt olyan naftalinszag.~AZ APA. A nyárnak vége...~A NAGYAPA.
11 13|          Rövid, zavart csend.~AZ APA. Elmennek vacsora után a
12 13|      gyerekek?~AZ ANYA. Hová?~AZ APA. A nagyapó mondta, hogy
13 13|      nyitva tartani a szemét.~AZ APA. A tó csupa láp és hínár.
14 13|       nem tudnak majd aludni.~AZ APA. A víz csobogását sem lehet
15 13|    hallom.~A MÁSIK. Én sem...~AZ APA. Csak a békák brekegnek.
16 13|      újra leül a karosszékbe.~Az APA. Maradjon itt ma, nagyapó. -
17 13|    csatákról, a háborúkról...~AZ APA. A fürdõhely már különben
18 13|         nem is tudom mitõl...~AZ APA. Az ember minden bokortól
19 13|          valakit gyászolna...~AZ APA. Augusztus végével a nappalok
20 13|          õszt. Olyan szomorú.~AZ APA. szivarra gyújt, mélyeket
21 13|        seb. Igaz lenne tehát?~AZ APA. nagyon lassan beszél. Én
22 13|       asztal végén szunyókál, az apa fölkel, az anya a lámpába