Fejezet

 1 1 |        Egy este arra a gondolatra jött, hogy megkedvelteti vele
 2 2 |           dombra. Mindig estefelé jött ide. Ilyenkor aztán maga
 3 2 | elszökhetett a nyájtól, mégis ide jött mindig. Levetette magát
 4 2 |      második nap. A fiú pedig nem jött. A szegény Philomene egész
 5 2 |       eszelõsen várt valakit.~Nem jött.~Elérkezett a hûs este,
 6 2 |           Adonisza még mindig nem jött. Véres arccal, meredt szemekkel,
 7 3 |       este az apám sugárzó arccal jött a szobába. Emlékszem, az
 8 5 |  becsapódott, s a férjem jön. Nem jött senki. Csak a kutyák ugattak.~-
 9 7 |           haza birtokáról. Kocsin jött, sáros és piszkos volt;
10 10|          kis, sárga padokban. Nem jött. A faluban széltében-hosszában
11 11|        onnan.~A halál egész lopva jött hozzájuk. Akkor, midõn legkevésbé
12 13|        egy fájós lábú öregasszony jött oda, s korsóval merített
13 15|        porfellegeket verve a nyáj jött haza a legelõkrõl, s a tehenek
14 17|        nehéz kétséggel. Egy ember jött a határon, azután eltûnt.
15 17|      hiszen azt sem tudom, honnan jött, és hová ment. Még azt sem
16 18|        már emlékezett reá, elõtte jött be, s határozottan tudta,
17 18|          és az ismeretlen még nem jött.~Az öreg arcára tarka lázfoltok
18 18|    hozzánk. Azt sem tudtuk, mikor jött, mikor ment. Reggel üres
19 20|  megcsókolta, és boldogok voltak.~Jött azonban az este, furcsa
20 20|          Egy szemüveges öregember jött feléje, szürke kabátban,
21 22|         az uramat? Még mindig nem jött haza.~- Nem is jön az. A