Fejezet

 1 2 |       dombra. Mindig estefelé jött ide. Ilyenkor aztán maga elé
 2 2 |      elszökhetett a nyájtól, mégis ide jött mindig. Levetette magát
 3 2 |     fejetlen legyecske, támolygott ide s tova. Homályosan emlékezett
 4 5 | környezetben ideges léptekkel járt ide s tova. Régen nem volt ily
 5 5 |        Ettõl a félelemtõl futottam ide...~A gyönyörû asszony kivette
 6 5 |           téglákon át eljött velem ide is, s most úgy érzem, hogy
 7 5 |         rémüldözve botorkáltam föl ide a második emeletre. Bízom
 8 7 |           utoljára léptél fel. Add ide nekem, ajándékozz meg vele.~
 9 12|     virágos töltés mellett jöttünk ide az erdõbe. Jókedve volt,
10 12|         majd csak vége lesz. Bella ide akarta adni a zsebkendõjét,
11 12|               Mit tegyünk? Leülünk ide a barna erdõ alá egy tisztásra.
12 12|          három egész óráig jöttünk ide. Ha a kocsi nem jön erre,
13 12|            tál és a víz? Tegyék le ide. Hadd mosdjak meg egy kissé,
14 13|            Hol a puskánk? Hozzátok ide. Ha valaki utunkba jõ -
15 17|        csillogott a szappanos víz. Ide már megérkezett a tavasz.
16 18|             ahogy képzelte. Eljött ide, abba a terembe, ahova õ,
17 21|         Igen, és látja, nem jöttem ide soha. Nem volt idõm.~PÉTER.
18 21|          elõbb megmondom, mikor ér ide. Várjon. Mintha látnám.
19 23|        egyszerre kiáltott:~- Gyere ide, Tamás. Csókolj meg.~A hosszú
20 23|     lámpagyáros, csak azért küldte ide a nagybátyjával, egy kecskeszakállas,
21 23|  továbbhúzódott.~- Nem érted? Jöjj ide!~Tamás felkelt a homokból,