Fejezet

 1 2 |           udvarra, azután a nagy, üres utcákra, melyekre még az
 2 3 | roppantotta szét egy vizenyõs agy üres kapkodásait. A bástyák keményen
 3 5 |        férjének ágyára esett.~Még üres volt.~1905~ ~
 4 10|     sokáig ott maradt a szürkülõ, üres teremben, és összevont szemöldökkel
 5 11|            hogy jobban lásson.~Az üres bolthelyiségbe, a sírkõraktár
 6 11|        bírt tenni. Az égre nézett üres szemeivel, aztán a telhetetlen,
 7 13|       megfordul. Mindenütt süket, üres csönd. A fájó magányosságban
 8 16|        szél egyedül bolyongott az üres utakon. A madarak ájultan
 9 17|         szent, névtelen bánata, s üres szemekkel, ügyetlenül leült
10 18| mosolygott, azután beballagott az üres terembe, leült az elsõ sorba,
11 18|          jött, mikor ment. Reggel üres volt a szobája. Az ágyhoz
12 23|          benne valami ismeretlen, üres, rekedt és kegyetlen, ami
13 25|            s belebámult ezekbe az üres, szomorú szemekbe.~- Csak
14 25| éjszakától, a sötét szobáktól, az üres terektõl; félt mindentõl.
15 25|       hideg farsang utáni reggel. Üres poharak és kisírt szemek.
16 26|       magában van-e? Sehol senki. Üres fogasok és üres székek.
17 26|      Sehol senki. Üres fogasok és üres székek. Most érzi elõször,
18 26|          és zajuk visszhangzik az üres szobákban.~Az esõ pedig
19 26|        hogy a hang belenyúljon az üres homályba, mint egy eleven,
20 27|           feltekintett, az öltözõ üres volt. Nem tudta, mi történt