Fejezet

 1 1 |          ismert. Az öreg Károly - õt is így hívták - egykor híres
 2 1 |     barátait unta, s azok viszont õt nem állhatták. Talált helyettük
 3 1 |     beszélgetett, és õ vezette be õt a mûvészet titkaiba. Diákkorában
 4 1 |  nyárspolgárit. S gyûlölni kezdte õt. Érezte, hogy ezek a néma-tétlen
 5 1 |          ezek a néma-tétlen napok õt is meg fogják látogatni,
 6 1 |          módot, hogy meggyógyítsa õt.~Nagyon szenvedett. Sokat
 7 1 | szenvedélyérõl, s visszavezetheti õt az életbe, s talán abba
 8 2 |      csiklandós jókedv volt, mely õt is megrészegítette. A nedvtõl
 9 2 |   Philomene egyszerre megszerette õt. Sajnálta anyját, kit elcsábított
10 3 |         múlva már rendesen vertem õt.~Mikor ezt megtudták, az
11 7 |       sötétbe, s mikor észrevette õt, ijedten hunyta be... A
12 8 |           oroszlánketrecbe dobták õt, s félt, hogy a kiéhezett
13 10|          a gyermekek hiába várták õt a kis, sárga padokban. Nem
14 10|         végzete. S ez húzta-húzta õt a fényben az ismeretlenségbe.~
15 14|        követelõ volt, mintha csak õt akarta volna bosszantani.
16 15|        Elmentek mind. Itt hagyták õt, s ezt a kopott, unalmas
17 18|           szörny, egy aranypolip, õt szívja. Estefelé borozni
18 19|           kardjába, talán megölöm õt, ahogy akarja, parancsolja.
19 20|        hogy mit akart, de követte õt. Õ is Budára ment. A hídfõnél
20 26|          forró keze nyoma, megöli õt, és vágyakozik zaj, élet,