Fejezet

 1 1 |       lóbázva sovány kezében.~Ilyenkor fölugrott az ágyból, fölrántotta
 2 2 |     Mindig estefelé jött ide. Ilyenkor aztán maga elé meredt, lábára
 3 3 |  mester... Gyõztél megint.~Én ilyenkor zavartan hallgattam, vettem
 4 6 |    óra. Ne is beszéljünk róla ilyenkor, majd holnap reggel. De
 5 13|      meg sem érjük...~AZ APA. Ilyenkor már kevesen fürdenek. Nem
 6 13|       lenni.~AZ ANYA. Az erdõ ilyenkor hûvös, és nincs benne senki
 7 13|      AZ ANYA. Én sem szeretek ilyenkor õsz felé átmenni az erdõn.
 8 14|  sokszor álmában is hallotta. Ilyenkor zsibbasztó bizsergést érzett
 9 15|     nappal is folytatódtak, s ilyenkor este a valóság összeszövõdött
10 15|        A tokás, kövér asszony ilyenkor rendesen sírt még egy verset.
11 15| pokoli dübörgéssel vágtattak. Ilyenkor egy ingben, ahogy volt,
12 16|    mester a magányt szerette. Ilyenkor gondolkozott és álmodozott.~
13 17|     vallásos komolyság, amely ilyenkor szentelt olajként minden
14 19|       nem ereszt el:~- Holnap ilyenkor... holnap...~Látom fáradt
15 20|       akaró vadállatok szeme. Ilyenkor végtelenül messze van Pest
16 22|       tudtam, hogy megcsal...~Ilyenkor a kõtörõ egy szikla peremére
17 23|      tengeren csendült fel, s ilyenkor csoportok verõdtek össze
18 24|       pillanatra megállott, s ilyenkor mohón, nagy szeretettel
19 26|    egészen így van. A hivatal ilyenkor barátságtalan és unalmas...
20 27|  ébredtem fel. Milyen különös ilyenkor a város. Az emberek lassan-lassan