Fejezet

 1 1 |       jutni.~- Ó, mi mûvészek is ilyen Herkulesek vagyunk! Én is
 2 1 |   párizsi manzárdom szûk ágyára. Ilyen pihenést nem lehet ingyen
 3 1 |       hogy atyja még él. Mert az ilyen életet halálnak tartotta.
 4 3 |     ablakon, együtt unatkoztunk.~Ilyen unalmas, végtelennek látszó
 5 6 |          Nem nyílott ki. Máskor, ilyen idõben már mindig otthon
 6 12| segítségért kiáltok. Sírok.~Csak ilyen nagy hõség ne volna! A fekete
 7 13|       nyárnak vége...~A NAGYAPA. Ilyen hamar...~Rövid, zavart csend.~
 8 15|        férkõzött.~Gyakran voltak ilyen álmai. Azután egyszerre
 9 17|        Egy fiatalember nézett ki ilyen szombat délutánon második
10 17|          is tekintett maga köré. Ilyen révedezõen járni csak a
11 18|         s az ajtó felé tartott.~„Ilyen tehát, ilyen.... - gondolta,
12 18|      felé tartott.~„Ilyen tehát, ilyen.... - gondolta, amíg félig
13 20|      élet és a vér.~- A véremtõl ilyen pirosak. A vérem van bennük -
14 21|          Csak a könyvekben lehet ilyen szépet olvasni.~A PROFESSZOR.
15 22|      kacagta.~- „Csak az asszony ilyen gonosz” - gondolta magában,
16 23| Nagyszerû! Hogy volt, hogy volt.~Ilyen kacagást Tamás még sohasem
17 23|         fülig elvörösödött. Soha ilyen különös, ragyogó férfiszemet
18 24|          fehér világot. Akkor is ilyen tágra nyíltak a szemei,
19 24|       nyíltak a szemei, akkor is ilyen különös boldogságot érzett
20 27|        Azt gondoltam, hogy én is ilyen névtelen vagyok, mint ez