Fejezet

 1 1 |       haláltól. A fiát ölelte meg egyedül.~Azt szerette. Megismerte.
 2 5 |           nagy bérházban. Egészen egyedül volt, s úgy tetszett neki,
 3 5 | cselédjeim régen lefeküdtek, s én egyedül olvastam valami nagyon nyugodt
 4 7 |          Estére találkozunk.~Cser egyedül maradt a szobában. Leült
 5 7 |           Téli estéken sokáig ült egyedül a sötét szalonban, s mikor
 6 8 |           senkije. A nagyvárosban egyedül élt. Az éhenhaláshoz állt
 7 11|         ezer és ezer ember között egyedül, egészen egyedül van. Csak
 8 11|           között egyedül, egészen egyedül van. Csak egy sárga, életunt
 9 11| villogtatva nevetett.~Két árvával egyedül maradt. Remegve ölelte magához
10 16|      senki sem volt. A hideg szél egyedül bolyongott az üres utakon.
11 16|       csak észrevette, hogy nincs egyedül. Elõtte lépdelt az árnyéka.
12 16|          tücsök dalolt magánosan, egyedül.~Akkor egyszerre elérzékenyültem
13 18|       épület.~Az oszlopcsarnokban egyedül a trombitás várakozó alakja
14 21|       mint mikor gyerek voltam, s egyedül járkáltam a mi szagos, nagy
15 22|           A kietlen hegykatlanban egyedül a szíve dobogott életet
16 23|            A magányos rengetegben egyedül látta a leányt. Gyönyörködött
17 26|           Az ügyeletes hivatalnok egyedül van a kongó szobában, és
18 26|  karosszék, a lusta könyvállvány. Egyedül a kályha hortyog még, de
19 26|           erre az éjjelre egészen egyedül hagyta. Idegesen visszabotorkál
20 27|          Itt ez az arc képviselte egyedül a kultúrát. Régi színészekre