Fejezet

 1 1 |    fiukra. Különösen az apa. De azért most is szerette. És tisztelte.
 2 1 |         vigyék szanatóriumba.~- Azért - mondotta -, mindent meg
 3 5 |   levetette magát a pamlagra.~- Azért jöttem önhöz, uram - kezdte -,
 4 6 |         elképzelni, hogy mindez azért az emberért van, aki benn
 5 8 |        tudta, mióta játszik. De azért nem volt fáradt, csak sápadt,
 6 9 |  tervvel, hogy a hõskölteményét azért meg fogja írni.~Homérosznak
 7 11|     hogy mindjárt megfullad. De azért mindent látott. A szolgák
 8 13|        NAGYAPA. Látjátok, a nap azért mégis olyan forrón süt,
 9 13| padlásról a ládákat.~A NAGYAPA. Azért van itt olyan naftalinszag.~
10 13|     megfagyott tõle.~A NAGYAPA. Azért is kimegyünk, fiúk! Jöjjetek,
11 13|       lábuk is rossz, lötyögõs, azért nem tudnak járni meg szaladni.
12 13|   iskolában egy gyerek nagyapja azért halt meg, mert nem volt
13 15|       ütötte a billentyûket, de azért a szonáta mégis kibontakozott.
14 15|     értették volna a szavát. De azért nem törõdtek vele, s mentek,
15 16|         bemocskolta a sár, de õ azért csendesen feküdt lenn, s
16 17|       és lángoló seb legyen, de azért csak olyan szomorú maradt,
17 18|     nagyobb és formátlanabb, de azért így is szép, és vékony,
18 22|        Istentelen ember kelmed, azért nincs köszönet a munkájában.
19 23|   féltek és nyugtalankodtak, de azért senkirõl sem beszéltek annyit,
20 23|     dúsgazdag lámpagyáros, csak azért küldte ide a nagybátyjával,