Fejezet
1 1 | apjához. A teste, a lelke egy volt vele. Magas homlokáról,
2 1 | híres szobrász volt, kirõl egy darab óta sem a társulattudósítások,
3 1 | tétlenül járkált a házban, mint egy nyugalmat nem találó vadállat,
4 1 | törmelék, kacagott, mint egy pákosztos diák, s bukfencet
5 1 | megfordult, s órákig ült egy helyben, míg magára lehetett.
6 1 | részén rendezett be magának egy kis mûtermet. Ha hazament,
7 1 | emberben élõ erõrõl, mely egy új kort nyit meg, s hatalmasabb
8 1 | fölénnyel szólt hozzá, mint egy öreg, derék inashoz, aki
9 1 | is, amint majszosan, mint egy rossz gyerek, hempergett
10 1 | fûben, sáros õsz hajjal, egy borosüveget lóbázva sovány
11 1 | karosszékébõl, mint akinek egy pompás ötlete jön. Elsápadt.
12 1 | lassan érett meg agyában. Egy pillanat elõtt még valami
13 1 | életkedve mégse tért vissza.~Egy este arra a gondolatra jött,
14 1 | esetrõl olvasott, mikor egy erõszakolt, mesterségesen
15 1 | Megígérte neki, hogy kap egy pohár bort, ha engedelmesen
16 1 | Egyszer valahogy kezébe kapott egy nagy üveg rumot, s két hajtásra
17 1 | padláson botorkált. A pincében egy pókhálós, zöld üveget kotort
18 1 | szenvedésektõl gyenge fiú rádõlt egy oszlopra, hogy el ne essék.~
19 1 | meglebegtette a hajnali szél.~Egy cseléd kinézett az ablakon,
20 1 | fáradt, nagy szemeivel egy dekadens mûvész agyrémének
21 1 | agyrémének tetszett. A fejére egy horpadt kürtõkalapot nyomott,
22 1 | Az öreg késõbb ellökött egy kis gyermeket, de tovább
23 1 | csillogó, hosszú küllõk. Egy fellegalak sapkát viselt.
24 1 | Nem bírt vele tartani. Már egy fél óra óta erõlködött,
25 1 | Hahó, hahó! Elõre!...~Egy fához kapaszkodott, hogy
26 1 | Mozdulatlan volt, mint egy szobor. Az öreg ment, rohant,
27 1 | gép kavargott, s egyszerre egy arcot látott a levegõben,
28 2 | magában, hogy az égbolt is egy nyugodt, nagy, kék szem.
29 2 | közellétét érezte. Azután ledõlt egy dombra. Mindig estefelé
30 2 | behintették homokkal, birkóztak egy kissé, dobálták egymást,
31 2 | érkezett. Olyan erõs volt, mint egy bika. A társát megfogta,
32 2 | hogy mi baja van. Mint egy fejetlen legyecske, támolygott
33 2 | övezték, padkára rakták, s egy folyós szemû, félig vak
34 2 | sovány, elegáns zergealakja. Egy oszlophoz dõlt, s csípõinél
35 2 | polgár, gazdag és koldus egy csoportban énekelt az Adonisz-szobor
36 2 | Tétován bolyongott haza. Mint egy félhalott meredt az ijedtségtõl
37 2 | emberek feküdtek. A katonák egy lebuj lépcsõjén kockáztak
38 2 | álmodta, hogy a barna fiút egy vastag üstökû, iszonyú barbár
39 2 | kifestve, részegen, mint egy rossz, utcai leány, és ledéren
40 2 | Ledõlt a piedesztálra. Egy katona hirtelen odaugrott,
41 2 | katona hirtelen odaugrott, s egy kis ércszilkében vizet adott
42 2 | a leányát, anélkül hogy egy szót szólt volna. Fásan,
43 3 | SAKK-MATT~EGY HÁZITANÍTÓ NAPLÓJA~Egyszer
44 3 | dobogó szívvel kopogtam egy széles, faragványos tölgyfa
45 3 | megtanított játszani, s én egy hét múlva már rendesen vertem
46 3 | ezt megtudták, az anyja, egy sovány, õszülõ asszony magához
47 3 | arcomat, sokszor gondoltam egy nagy, végsõ leszámolásra,
48 3 | nagy, végsõ leszámolásra, egy irgalmatlanul kegyetlen,
49 3 | szobában ezüsternyõs lámpánál egy fiatal leány hímezett, akit
50 3 | körül, és úgy éreztem, hogy egy végtelenség óta ismerem
51 3 | Csak szögletében pislogott egy arany csillag, mint valami
52 3 | álom-népes, csendes boldogságot egy sötét õszi délutánon egy
53 3 | egy sötét õszi délutánon egy pillanat alatt elvesztettem.~
54 3 | hallgatag gúnyját, mint egy rabszolga. Csak otthon sírtam
55 3 | a lelkem mélyébõl. Mint egy megkorbácsolt rabszolga.~
56 3 | meleg volt; szédült a fejem. Egy gondolat villant meg elõttem,
57 3 | tovább folyt. Aladár elõtt egy csomó báb hevert.~Összevissza
58 3 | akkor úgy tetszett, mintha egy végtelenség óta ütött volna
59 3 | ültem vele szemben, mint egy kitömött szalmabáb, mint
60 3 | leigázott, porba nyomott, mint egy fejedelmi vasmarok.~A fülemben
61 3 | vaskövetkezésével roppantotta szét egy vizenyõs agy üres kapkodásait.
62 3 | boldogan mosolygott. Én egy kibúvó mozdulatot tettem.
63 3 | Sakk-matt!~S lassan elõretoltam egy parasztot...~1905~ ~
64 4 | biztosan. Milyen különös. Egy idõben a fakír mindennapos
65 4 | járt. Japánba ment, hogy egy könyvét megírja. Azóta semmi
66 4 | cipõje olyan volt, mint egy karcsú, fehér rózsabimbó.
67 4 | néznie. Emlékezett, hogy egy idõben mennyire hatott reá.
68 4 | mennyire hatott reá. Beszéde egy messze parancsolat volt,
69 4 | minden elalélt. A nap, mint egy bágyadt, nagy vörös rózsa,
70 4 | homlokát látta a félhomályban. Egy izma sem rándult.~Egyszerre
71 4 | Nagyon messze voltak. Elõttük egy erdõ. Házak sehol. Remegve
72 4 | a pillanatban takarta el egy porfelhõ.~A vihar nõtt.
73 4 | mûveljen csodát, hívjon egy hajót, hiszen a fakír mindent
74 4 | mozdulatlanul.~A fekete viharban egy hófehér szoknya fodrai libegtek.~
75 4 | Megfájdult a feje: szemében egy pillanatra fölvillantak
76 4 | úgy feszült meg ott, mint egy titokzatos keleti kígyóbûvölõ.
77 4 | és sötéten mosolyogva, egy finom mozdulattal, akárcsak
78 4 | finom mozdulattal, akárcsak egy bálrendezõ, a remegõ hajóra
79 5 | reájuk. A másik asztalkán egy villanyoskörte égett, mely
80 5 | világította meg. A szoba mélyén egy üvegszekrényben közönyös
81 5 | õszi éjjel ereszkedett le. Egy ablak sem volt már világos
82 5 | vissza. Az íróasztala mellett egy fekete ruhás, sápadt nõ
83 5 | állott. Fejére sietségében egy fekete sált kapott. A haja,
84 5 | bánatosan hajolt mellére, mint egy viharcsapott, misztikus
85 5 | õ háziorvos volt náluk. Egy év elõtt megmentette gyönyörû
86 5 | társalgásba. Most legalább volt egy pontja, melyhez tarthatta
87 5 | asszony lelkiállapotát, s egy nagyon kevés ideig, egy
88 5 | egy nagyon kevés ideig, egy másodperc ezredrészéig kétkedett
89 5 | asszony körültekintett, s egy pillanatra nyugodtabb lett.
90 5 | komolyságot lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány állott,
91 5 | fog érteni.~A doktor leült egy könnyed tabouret-re, s a
92 5 | nem is gondoljuk, guggol egy árnyék, reánk várakozva.
93 5 | Az ütér kissé feszült. Egy középszerû izgatottság.
94 5 | terreur”-je!~- Igyék még egy korty vizet. Így. És most
95 5 | Egész nap fájt a fejem, s egy különös melódia döngött
96 5 | félelem görcséhez, mint egy kérõ, hálálkodó kézszorításhoz.
97 5 | Az orvosnak eszébe jutott egy báléj, mikor e nõvel táncolt,
98 5 | és õ melegen viszonozta egy kézszorítását. Errõl két
99 5 | napsugár.~A nõ felkelt. Egy szót sem szólt a férfinak,
100 5 | szót sem szólt a férfinak, egy intéssel sem kötelezte hallgatásra.
101 6 | fönt, egészen fönt, mint egy király trónolt, fehér szájjal,
102 6 | komolyabb modorban. Ajkait egy végsõ elhatározás groteszk
103 6 | hogy a névtelen halottakkal egy sírban porladjon szegény
104 6 | forgópisztolyt, akkora volt, mint egy nagyobbacska tollkés, és
105 6 | többieknek. - Olyan, mint egy szent... mint egy Adonisz. ~
106 6 | mint egy szent... mint egy Adonisz. ~Mikor együtt voltak,
107 6 | leszünk, ahol õ. Betemetnek egy csúnya, hideg gödörbe.~-
108 7 | engedj... - sikoltott, s egy kígyószerû mozdulattal ki
109 7 | Megcsókolták egymást. Az asszony egy mély, színpadi komplimenttel
110 7 | hintaszékbe, rágyújtott egy könnyû, orosz cigarettára,
111 7 | kecsesen és büszkén, mint egy dámvad, s fél évig a legtisztább
112 7 | hogy egész boldogságuk egy ügyes csalás, holmi színpadi
113 7 | szemfényvesztés, melyben õ csak egy odarántott, buta szereplõ.
114 7 | akarom, szeretsz-e még? Egy áldozatot kérek tõled. Ne
115 7 | azonban még nem érkezett meg.~Egy novemberi estén Cser fáradtan
116 7 | Szótlanul állottak mindketten, s egy pillanatig sem mentek el
117 7 | feleségéhez:~- Fáradt vagyok. Egy pillanatra leheverek. Te
118 8 | zokogás fojtogatta. Nem volt egy fillére sem.~A szoba ablakai
119 8 | nyitva voltak. Az asztalon egy apró, zöld ernyõs lámpa
120 8 | megvilágította a sunyi kis jószágot.~Egy cseppet sem volt meghatva
121 8 | csak arról van szó, hogy egy ólomgolyó árán megmeneküljön
122 8 | áram rohant rajta végig egy gondolat.~Maga elé tette
123 8 | Kreutzer-szonáta gyönyörsikolyai, egy egészen más világ hangjai.
124 8 | düledezni kezdtek. Egyszerre egy egész tér megfordult, a
125 8 | felduzzasztotta. Szemei egy pontra szegezõdtek, de lelke
126 8 | csak sápadt, nagyon sápadt.~Egy szédületesen örvénylõ szerelmi
127 8 | és bánatát beléöntötte. Egy pillanat múlva fehér arca
128 8 | éhség. A csodának, melyet egy öblös faváz, egy csomó lószõr,
129 8 | melyet egy öblös faváz, egy csomó lószõr, néhány réz-
130 9 | 1906-ban született Athénben egy magas, sárga falú bérház
131 9 | kávéházában, anyja pedig egy végtelenül bájos divatáruslány,
132 9 | olvashatta mindazt, amit alig egy félórával elõbb kuszán papírra
133 9 | az árnyékvilágtól, s ha egy tûzrõl kellett beszámolni
134 9 | Nonpareille!...~- Tördelni...~Egy év múlva fõszerkesztõje
135 9 | homloktérben Akhillész, egy kövér nyakú athéni ügyvéd
136 9 | egyáltalában nincs az õ kezében”.~Egy alkalommal azonban, midõn
137 9 | és obstruáló politikust egy pompás krokiban gúnyolta
138 9 | pár óra alatt elkapkodták.~Egy este Homérosz mint õrült
139 9 | jelenünk meg, gyerekek.~Egy óra múlva az athéni rikkancsok
140 9 | senki sem emlékezett meg egy félbenmaradt, nagyszerû
141 9 | nagyszerû költeményrõl, melyet egy ábrándos ifjú tervezgetett
142 10| Pár pillanat múlva egy üde, éneklõ gyerekhang csendült
143 10| szín és hang olvadt össze egy csodás szimfóniába. A kötélen
144 10| Félt attól, hogy élete egy bárgyú pásztorkölteménnyé
145 10| tüdejébe a hûs levegõt.~Egy viharos, nedves estén eszébe
146 10| estékrõl álmodozott.~És egy reggelen a gyermekek hiába
147 10| balogul mozgott, akárcsak egy lenge árnyék.~Sokat olvasott
148 10| gúnnyal kinevette magát.~Egy év múlva hazajött. Színész
149 10| csöbörbõl, csendes faluhelyen.~Egy este a kávéházban ült. Vidéki
150 10| az öreg tanító meghalt. Egy gondolat villant át agyán.
151 10| Elfehéredett. Küzdött magával. S egy tapsviharos, lázas este
152 10| borotvált arcával, mintha egy szemet sem öregedett volna
153 10| volna tanítást és parancsot egy egész életre.~Kitekintett
154 11| látszott, amint összetörten egy kopott fotelben ült, s gondosan
155 11| egészen egyedül van. Csak egy sárga, életunt kanári csipegett
156 11| hosszan fésülködött. Leült egy tág, ódivatú karosszékbe,
157 11| Mennyi minden történhetik egy nap alatt! - mondogatta
158 11| elgondolja... Mi lesz este? És egy év múlva?... Tíz év múlva?...
159 11| sejtette. Szeptember végén egy mosolygós napon szüreten
160 11| földön.~Az álmodó szõke fiút egy buta szerelem söpörte el.
161 11| buta szerelem söpörte el. Egy átdorbézolt éjszaka után
162 11| halált. Érezte, hogy jõ.~Alig egy hóra levelet hoztak neki.
163 11| keressen neki a közelében egy világos lakást. Ott talán
164 11| háziak vacsorával várták. Egy piros arcú és kedélyes tiroli
165 11| házban amelybe beköltözött, egy sírkõraktár volt.~Öccse
166 11| összerezzent, aztán szórakozottan egy cigarettára gyújtott.~Sápadtan
167 11| már mindnyájan aludtak.~Egy ajtó a csendben fájdalmasan
168 11| sötét csigalépcsõn, kezében egy gyengén lobogó lámpával
169 11| nõ megsemmisülten ült le egy kerevetre Öccsére tekintett.
170 11| csonka piramisok. Az ajtóban egy kék zubbonyos munkás fáradságosan
171 11| közönyös arccal hurcolkodott be egy koporsós.~Futni akart. Érezte,
172 11| gyertyatartókat. Az üzletben egy deres hajú úr önelégülten
173 11| úr önelégülten tárgyalt egy síró özveggyel.~Most az
174 11| mozgássá változott át benne. De egy lépést se bírt tenni. Az
175 11| gyászfátyolos test, mint egy széttaposott fekete rongy.~
176 12| ORRVÉRZÉS~Egy órája tart már.~Bellával
177 12| Leülünk ide a barna erdõ alá egy tisztásra. Jó ülni és feküdni.
178 12| Bellám az országútra, less egy kósza kocsit, s ints neki,
179 12| és rimánkodj, mondd, hogy egy emberéletet kell megmenteniök.
180 12| lövik át a koponyámat, vagy egy vonatszörny roppantja szét
181 12| is hoztál, amint látom, egy kis fehér kancsóban, te
182 12| le ide. Hadd mosdjak meg egy kissé, úgyis olyan maszatos
183 12| volna.~Az öreg bácsi leül egy kõre, és nézi, mint csinálok.
184 12| Nézem, mint alvadnak meg. Egy darabig pirosak, mozgékonyak,
185 12| Állj elém. Olyan vagy, mint egy fehér angyal. Te szomorú
186 13| ÕSZ FELÉ~Történik egy kis fürdõhelyen, augusztus
187 13| ül, és pipázik. Az unokái egy padon ülnek. Lassan-lassan
188 13| vacsorát hozzák. A cseléd egy kerti lámpást tesz az asztalra.
189 13| majd télire is elteszünk. Egy kosárral már ma is levitettem
190 13| Az országúton megy haza egy szekér.~AZ APA. Én úgy látom,
191 13| APA. Én úgy látom, hogy az egy hazaballagó paraszt.~A NAGYAPA.
192 13| voltam a parton. Távolban egy szomorú, szürke alak õdöngött.
193 13| télire fûteni valója. Aztán egy fájós lábú öregasszony jött
194 13| Valami árnyék.~AZ ANYA. Egy denevér.~A gyerekek tágra
195 13| és hímeztem. Egyszer csak egy száraz levél csörögve hullott
196 13| bágyasztó napfürdõben. Távolban egy kötélen színes ruhák voltak
197 13| mint valami sovány lábszár. Egy lélek sem jár az utakon,
198 13| mindig lassabban, végre egy fához dõl, s halkan, keservesen
199 13| jól. Vakok. Az iskolában egy gyerek nagyapja azért halt
200 14| tölcsére bólongatott, mint egy öblös harang, s rúdja fekete
201 14| tengermorajlás. A telefon pedig, mint egy levegõben járó harang feléje
202 14| Megfeszítette minden izomerejét, s egy könnyû ugrással az asztalon
203 14| ájuldozva vergõdött, mint egy élõ állat. Erre aztán nekifeküdt,
204 15| hosszú fekete szalagok.~Ida egy kopott, sárga padon ült.~
205 15| Egyszerre csakugyan eléje lépett egy kép. Egy színes báléjt látott.
206 15| csakugyan eléje lépett egy kép. Egy színes báléjt látott. A
207 15| fényében írt, Ida pedig betegen egy karosszékben gubbasztott.
208 15| gondolatai voltak. Kívülrõl egy bársonyos hang hívta, és
209 15| akarta, mikor megragadta egy ismeretlen, erõs lovag,
210 15| villámot lövellt. Erre belülrõl egy hang csendben szólította,
211 15| A sínek között az apja egy lámpa elõtt állott. A várakozó
212 15| pályaház elsõ emeletérõl egy kövér, erõs asszony szólt
213 15| vetettek a fák, s a távolban, egy dombon, a fakerítés mögött,
214 15| sápadtan haldokolt.~Az utakon egy parasztember ment végig.
215 15| beszélgetés hallatszott. Egy pityókos parasztgazda trombitás
216 15| bandával éjjeli zenét adott egy ablak alatt, s a lány reggeli
217 15| után, mely lassan-lassan egy hangtalan, fekete ponttá
218 15| ilyenkor rendesen sírt még egy verset. Bement az éléskamrába,
219 15| a borzasztó napot, azóta egy végtelenség múlt el, hogy
220 15| ágy, az ismert falszõnyeg (egy lepkét fogó gyerek van rajta),
221 15| rézkotlában szalma között - egy vizes ronggyal leterítve -
222 15| terítettek. A jegyzõné, egy durva bõrû, ízléstelenül
223 15| bekopogott a református teológus, egy merev emberke, aki szorgalmasan
224 15| felfelé fésülte a haját, mint egy gimnazista, s mindig hosszú
225 15| behozta a friss szappant, egy acéldróttal szétvágva, s
226 15| hangolta a kis lelkészt, s egy pattogó magyar nótára gyújtott.
227 15| dübörgéssel vágtattak. Ilyenkor egy ingben, ahogy volt, felugrott,
228 15| felugrott, s utánuk nézett. Csak egy lánguszály kígyózott még
229 15| hordott, és cigarettázott.~Egy sötét õszi délután nem volt
230 15| szája úgy vonaglott, mint egy tûzszalag. Mellére fehér
231 15| történt...~A mozdonyból egy kék zubbonyos ember kifelé
232 15| elsõ emeletérõl, kezében egy bronz gyertyatartóval, sírva
233 15| sírva és kiabálva rohant le egy asszony.~Csak annyit lehetett
234 15| ijedten fújva, csapkodva, mint egy nagy, apokaliptikus szörny,
235 16| kik a nyári lombok alatt egy sötét padon csókolódznak,
236 16| messzire elhangzott.~Távolban egy alacsony üvegház guggolt,
237 16| mezítelenül, fehéren elõttem állt egy csontváz.~Az erdõn ekkor
238 16| rohanó életárban elesett egy fáradt, öreg ember. Õsz
239 16| vagyok-e?~Hirtelen elcsapódom egy sötét közön, s keskeny utcák
240 16| van. Nincs senki benne.~Egy pillanatig még kopog fejemben
241 16| A bölcs csontos testét egy bõ lebernyeg takarta. Az
242 16| nyugati ég peremére ért, leült egy szõlõskert fala alá, mert
243 16| gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor. Kihajoltam
244 16| dübörgésében egyszerre csak egy ezüstös trillát hallottam.
245 16| valahol messze, messze egy tücsök dalolt magánosan,
246 16| édes és különös volt, hogy egy tücsök valahol messze dalba
247 16| valahol messze dalba kezd, egy gyorsvonaton rohanó vándor
248 16| hullámok viharos taraján, mint egy parafa dugó. Lüktetve, pihegve,
249 16| tompa fénnyel ég, mint egy öreg hálószobalámpás - ez
250 16| Az én ereimben is háborog egy óceán, felmorduló, elsimuló,
251 16| élek és látlak tégedet, de egy pillanatban lehunyom a szememet,
252 16| viharaidban, és megsemmisít egy szemrebbenéssel téged, háborgó
253 16| fönséges pocsolya?!...~ÉJI DAL~Egy nagy szakállú, remetearcú
254 16| örömtõl s a boldogságtól.~Egy beláthatatlan menet indult
255 16| Egyikük rögtön felugrott egy szobortalapzatra, s így
256 16| szobrokat is kidobálták, majd egy fönséges ünnepség keretében
257 16| öregemberre, némán üdvözölték, és egy szomorú tekintettel mindent
258 16| a két ezüstforintot, és egy kecses mozdulattal a zsebébe
259 17| vonalazzák meg füzeteiket egy szabad vasárnap délután
260 17| ráömöl, meg nem tiltaná neki.~Egy fiatalember nézett ki ilyen
261 17| emeleti ablakából, mely egy hosszúkás, beláthatatlan
262 17| cserépbögrében ibolya kéklett. Lenn egy szállító kocsi új bútorokat
263 17| virágoktól, a lányoktól, s egy percre õ is kiáltani szeretett
264 17| fogytak és ritkultak, s egy lapos, napfényes mezõ szélén
265 17| márványangyal zokogva borult egy oszlopkõre, és a kis sírok
266 17| suttogott.~- Mindez olyan, mint egy álom... Akárcsak egy szomorú,
267 17| mint egy álom... Akárcsak egy szomorú, rejtelmes álom.~
268 17| Bizonyára nem is tudta. Mint egy alvajáró bámult maga köré,
269 17| idegen talán szerelmes volt egy gyönyörû szõke asszonyba,
270 17| álmokkal s nehéz kétséggel. Egy ember jött a határon, azután
271 17| határon, azután eltûnt. Egy dal hangzott fel, s elnémult.
272 17| hangzott fel, s elnémult. Egy füstgomoly szállt fel és
273 17| furcsa illatával. Messzebb egy szemétdomb. Ember, ameddig
274 17| halaványan, összetörve leült egy ismeretlen, elhagyott sírhalomra.~
275 17| sírhalomra.~Mindez olyan, mint egy szomorú, rejtelmes álom.~
276 18| A trombita pedig, mint egy kacskaringós szörny, egy
277 18| egy kacskaringós szörny, egy aranypolip, õt szívja. Estefelé
278 18| járása vidám és könnyû, de egy idõ óta a halál csírái fakadoznak
279 18| A szomorkás pici ember egy este hazament, leült fakózöld
280 18| ismeretlen emberek, mellette egy nagy ablak, amelyet azelõtt
281 18| közönséget nézegette. Mellette egy gondosan fésült õszülõ úr
282 18| borbélyüzletbõl, háta mögött egy smokk lány figyel, s annyira
283 18| csupa borzas fiatalember, egy kövér, fiatal zsurnaliszta,
284 18| fontoskodva hallgatja. És ott egy oldalszéken, ott egészen
285 18| fekszik. Képtelennek találta, egy darabig nem is nézett arrafelé,
286 18| ajka finom és friss, mint egy fiatal leányé. Csak barnás
287 18| csak lazán tartja össze egy kékkövû bronzmelltû. A haja
288 18| tapsolt, fenn az emelvényen egy fiatalember hajlongott,
289 18| és hangosan beszélgettek.~Egy pillanat sem telt bele,
290 18| lihegett a trombitás, és egy székre szédült, melléje.~
291 18| az ablakokra. A homályból egy elmosódó fal kísértett,
292 18| nagyra nõtt, olyan volt, mint egy fantasztikus, magas ravatal.
293 18| fantasztikus, magas ravatal. Egy pincér suhant végig a folyosón,
294 18| rajzolódtak. Zsebóráján már egy óra. Ekkor nem volt többé
295 18| Hasonló az egész szoba egy szûzlány otthonához. A vizesüveg
296 19| szinte felforr, mintha egy pokolkályhát gyújtott volna
297 19| vannak. Az ég halott, fakó, egy megvakult tükörlaphoz hasonlatos,
298 19| annyit tudok róla, mint te. Egy titokzatos egyéniség, aki
299 19| orfeumban, háttal a színpadnak, egy székhez támaszkodik, s ingmelle
300 19| párbajhõsei, gyáva, mint egy asszony, tovább kell virrasztanom,
301 19| vív?~- Minden hónapban van egy párbaja.~- De magyarázd
302 19| most zörög, zakatol, mint egy lejárt rugó... Ez az iszonyú.~
303 19| hogy mit cselekszik, s egy mai historikus ösztönével
304 19| oltogatják a gázlángokat. Egy kocsiban ülök, s a szellõtlen
305 19| figyelnek. Tempóvágások. Orlay egy áltámadást intéz ellenem.
306 19| hogy nem bírom tovább. Ha egy pillanatig tart még, ernyedten
307 20| húszéves volt, és ekkor - egy reggelen - elhatározta,
308 20| kerestek a sziklákon, vagy egy budai zsákutcában Mátyás
309 20| mégis fölkereste.~Elõször egy bolond villamoskocsi hozott
310 20| Félrehúzta a függönyöket, s egy asszonyt látott, valami
311 20| boldogan feküdt le az este.~Egy régi óra állt a szobájában.
312 20| és csodásnak látott.~De egy este megült a terített asztalok
313 20| megderesedett ebbe a gondolatba. Egy napon este kilenckor ébredt.
314 20| az emberek, és eltûntek. Egy asszony, egy ember. Most
315 20| és eltûntek. Egy asszony, egy ember. Most látta elõször,
316 20| azonban gyökeret vert a lába. Egy szemüveges öregember jött
317 20| torkaszakadtából kiabált.~Az öreg egy pillanatra visszafordult,
318 20| mosolygott. Megállott. Mintha egy rugó pattant volna meg benne.~
319 20| budai házak már ébredeztek. Egy leány reggeli pongyolában,
320 20| halottsápadtan hajolt ki egy ablakból. Kázmér tettette,
321 20| azután újra eltûnt. A Dunán egy hajótülök hangja rikoltott
322 20| akart háborgatni. Leült egy kõre. Most végre érezte,
323 20| Szeme a messzeségbe nézett. Egy élet nyúlt el elõtte. Talán
324 21| szomorúan és kimerülten. Egy szó kell, hogy minden elnémuljon.
325 21| Lassan a szél is fújni kezd. Egy óráig sétálhatunk. Jöjjön,
326 21| reggel korán jön, s csak egy óráig zörög a szobámban.
327 21| sohasem hallottam. Várjunk egy kicsit. Ez olyan különös,
328 21| nekem, mintha mindegyik egy nagy aranyalma lett volna.
329 21| PÉTER. Értem. Nekem is volt egy testvérem, aki megvakult.~
330 21| közéjük, és bedugtam a fejemet egy vastag könyvbe. Emlékszem.
331 21| nap az én életem... Azután egy éjszaka, egy meleg júniusi
332 21| életem... Azután egy éjszaka, egy meleg júniusi éj... Azután
333 21| meleg júniusi éj... Azután egy õszi délután, mikor a piros,
334 21| mártani a kezemet. Csak egy pillanatra. Bele akarok
335 21| PÉTER. Tessék vigyázni, egy hajó jön erre.~A PROFESSZOR.
336 21| még?~PÉTER. A túlsó parton egy kék láng, és távolabb meg
337 21| kék láng, és távolabb meg egy piros.~A PROFESSZOR. Kék,
338 21| szerettem... A feketeségben egy pici piros folt...~PÉTER.
339 21| elõttük. Azután még hallgatják egy darabig, mint vész el a
340 21| levegõ cirógatását. Távolban egy negyedik emeleti erkélyen -
341 22| Mikor negyvenéves lett, egy este lement a szomszéd határba,
342 22| tudott ellentmondani neki, egy hét múlva szépen elbúcsúzott
343 22| vidéken, hogy Andria a tetõre egy szélkereplõt tûzött szórakoztatónak,
344 22| megcsal...~Ilyenkor a kõtörõ egy szikla peremére ült, és
345 22| vacsorához, hanem vágott magának egy darab kenyeret, s csendesen
346 22| Olykor kibukkant a szirtekbõl egy merev fülû, kõarcú manó,
347 22| Azután lenézett a szirtrõl. Egy fekete ruhás öregasszonyt
348 22| lebegett...~Andria imádkozott.~Egy szikla felé fordult, melynek
349 23| Várjuk meg...~A tengerparton egy mélázó szemû, nagyon szõke
350 23| kertünkbe - képzeld csak - egy ingben, egészen fehéren,
351 23| rajta van a baj, erõs, mint egy bika. Aztán szegény még
352 23| Ha nevettek rajta, leült egy padra, s megvárta, míg elmúlik
353 23| kigyulladt, és dalolni kezdett egy fájdalmas dalt - valami
354 23| Beszélték, hogy az apja, egy dúsgazdag lámpagyáros, csak
355 23| küldte ide a nagybátyjával, egy kecskeszakállas, korhely
356 23| mikor már nem is keresték, egy reggel felbukott a vízben
357 23| érdekelné a kegyetlen játék.~Egy füllesztõ augusztusi este
358 23| csókolták, csiklandozták. Egy kisleány kibontotta hajából
359 23| várt, mit se sejtve, mint egy felszalagozott áldozati
360 23| dalt énekeld el, Tamás.~Egy kicsikét várt, nyelt, köhögött,
361 23| volt, és tudta, mit tesz. Egy órakor, a kéjes, buja és
362 23| kezdett panaszkodni, hogy egy tüske ment be a cipõjébe.
363 23| Jöjj vissza... jöjj... csak egy percre...~Tamás még egyszer
364 23| benne. Olyan volt, mint egy dühös, részeg menád. Szõke
365 24| megindult kifelé. Végigment egy szûk, sötét szobán, aztán
366 24| verébé.~Csak ködöt látott meg egy lámpát, más semmit. Félig
367 24| Nyílj ki már... te... buta.~Egy tágas, sötét szobában állott.
368 24| kotlát. Aztán felugrott egy székre, és meggyújtotta
369 24| hullámoztak, nyájak legeltek. Egy szomorú, parókás asszony
370 24| és csoda. Az íróasztalon egy üvegdarab, melyen hajókat
371 24| reggelen különösen csodálkozott egy vastag aranypénzen, mely
372 24| sem lehetett látni csak egy parányi fekete foltot is.
373 24| kinyögni:~- Hó...~Az áldott hó egy éjjel, mikor nem is sejtette
374 24| hogy a nagyapja ölében egy reggel elõször látta meg
375 24| havazik. Az ég reá borul, mint egy üvegkupola, s sokszor azt
376 24| a ház, az egész világ, egy végtelenül nagy kristálypohárban
377 24| szõlõskalácsot tör a kávéhoz, aztán egy pohár vizet iszik, és szivarra
378 24| keresgél. Fölemel a földrõl egy ezüstszálat, mellyel a karácsonyfát
379 25| és a város vén korhelyét egy reggel a piszkos hóban megfagyva
380 25| szívére szorította a kezét.~Egy parasztszéken ült, a konyhában.
381 25| pincében boszorkány járt, egy fehér, töpörödött vénasszony,
382 25| félelemtõl.~A tûzhelyen egy fazék bugyborékolt, várták,
383 25| kedve elmúlt, szeme beesett.~Egy este azután berohant a konyhába,
384 25| széttépett álarcok hevertek.~Anna egy pillanatra betekintett a
385 25| kihûlt már. Az asztalon egy égõ gyertya szomorkodott,
386 25| szomorkodott, az ágyon, a széken egy frakk, egy mellény, egy-egy
387 25| ágyon, a széken egy frakk, egy mellény, egy-egy nyakkendõ.~
388 25| tõrben. A sötétség alakjai egy darabig rámeredtek, majd
389 25| összefolyt a szeme elõtt.~Egy régi karosszék a homályban
390 25| nagyra dagadt elõtte, mint egy vén boszorkányégetõ vaskemence.
391 25| semmi más. De megint egy mozdulat... Most már léptek
392 25| köhögés hallatszik, majd egy hörgés és egy sóhaj.~Aztán
393 25| hallatszik, majd egy hörgés és egy sóhaj.~Aztán csend és sötétség.~
394 25| szomorúság mindenütt. A pincében egy fiatal gyereket találnak,
395 26| íróasztalok között. Olykor leül egy piros vonalos könyv mellé.
396 26| rája, s ekkor olyan, mint egy nyálkás, homályos szájpadlás,
397 26| sovány, fakó arcú ember egy darabig csendesen áll az
398 26| kényszeríti, hogy leüljön egy székre és reámeredjen a
399 26| kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot kívánna hallani.
400 26| telefonra, és hirtelenül egy gondolat villan át agyán.~
401 26| csönget. Arca kiszélesül egy boldog, széles mosolytól.
402 26| Olyanformát érez, mintha egy ember lelke simulna az övébe,
403 26| lelke simulna az övébe, hisz egy kéznek kellett megmozdulnia,
404 26| kéznek kellett megmozdulnia, egy szemnek kellett feltekintenie,
405 26| belenyúljon az üres homályba, mint egy eleven, meleg aranyfonál.~-
406 26| olykor-olykor feltekint, mikor egy erõs csöngetés riasztja
407 26| megvigasztalódnak. A szobába egy emberi szó remegése száll,
408 26| belémuzsikáló férfihangtól.~Egy órája beszélnek már, és
409 26| de fáradt, és inkább leül egy székre, a zöld ernyõs villamoslámpás
410 26| bóbiskolni kezd. Álmában arcát egy lágy hang simogatja, mint
411 26| vörnyeges bajusza körül egy huncut, csendes mosoly játszik.~
412 27| idéztek az ember eszébe, egy varjút, egy csókát. Különben
413 27| ember eszébe, egy varjút, egy csókát. Különben õ volt
414 27| kinyílt az ajtó, belépett egy hórihorgas, sápadt fiatalember,
415 27| díványt álmodik, melyre rádõl, egy színészt, aki tükör elõtt
416 27| fiatalember nem felelt, egy leányra gondolt, és aztán
417 27| tragikusabb. Ez ott nemcsak egy érzés, hanem minden. Talán
418 27| megkülönböztetni. Õk megállnak egy fotográfia-kirakat elõtt,
419 27| rövidre nyírt, szõke haj egy kemény római katona képét
420 27| közönyös. De emlékszem, hogy egy rajzoló két-három irónt
421 27| aszfalton, ahogy jöttem, egy kutyával találkoztam legelõször.
422 27| mondta a fiú -, vettem egy pisztolyt. Tudom, hogy nem
423 27| nyugodtabb. Ha bezárnak egy szobába, toporzékolunk a
424 27| hogy leborulj a földre, és egy pillanatig bírd a szenvedés
425 27| fejét, és ránézett. Épp egy szalagot vetett a nyakára.
426 27| süveg.~A fiú hátrahõkölt: egy pap állott elõtte, egy nagy
427 27| egy pap állott elõtte, egy nagy pap, amilyent még sohase
428 27| amilyent még sohase látott, egy óriási ember. Arca karminvörös,
429 27| rubin- és smaragdgyûrûk. Egy gazdagon felcicomázott keleti
430 27| zúgott. Erõs görögtûzben egy embert látott, ki tárt karokkal
|