Fejezet

 1 2 |         Philomene többször gondolt erre a borzasztó, lidércnyomásos
 2 3 |        sokáig.~Ma is úgy emlékszem erre a házra, mint ahol minden
 3 7 |        kémlelõ, sötét szemét. Arca erre sötétpirosra gyulladt, s
 4 11|               És száz év múlva...”~Erre a gondolatra megnyugodott.
 5 12|            ide. Ha a kocsi nem jön erre, vagy valami ostoba véletlennél
 6 13|           felel, mert már elaludt. Erre õ felkel az ágyból, fülét
 7 14|     vergõdött, mint egy élõ állat. Erre aztán nekifeküdt, a vasrudakat
 8 15|            szeme villámot lövellt. Erre belülrõl egy hang csendben
 9 17|        csak álmában kalandozhatott erre, de ebben sem volt bizonyos.
10 21| szalonkabát, arany óralánc.~PÉTER. Erre, erre nagyságos úr...~A
11 21|        arany óralánc.~PÉTER. Erre, erre nagyságos úr...~A PROFESSZOR.
12 21|       Látom magamat, amint egyszer erre jöttem. Akkor még nagyon
13 21|      Tessék vigyázni, egy hajó jön erre.~A PROFESSZOR. Érzem a hullámverésen.
14 23|         akartok engemet kinevetni?~Erre azután már dörögve, harsogva,
15 23|             Jöjj vissza... - A fiú erre egyszerre kiegyenesedett.
16 26|         úgy látszik, megszökött, s erre az éjjelre egészen egyedül
17 26|          hogy a falióra is megáll.~Erre megijed. Az ijedtség azonban
18 26|    magányába az élet zaját küldje.~Erre a zajra azután felbátorodik.
19 26|   bátorkodtam, drága kisasszony...~Erre azután mindketten nevetnek.