Fejezet

 1 1 |          hitetlenül, késõbb elborzadva tekintett apjára. Majd sajnálta, majd
 2 2 |        sötétlett a tölgyerdõ is. Félve tekintett szét, mert Jupiter közellétét
 3 2 |              övé azonban nem. Meredten tekintett a messzeségbe, s eszelõsen
 4 4 |              különösebb. Türelmetlenül tekintett a mozgó égre, s félt és
 5 5 |        jegyzetei. Szomorú mosolygással tekintett reájuk. A másik asztalkán
 6 5 |            Megfogta a kezét, a szemébe tekintett, tiszta, becsületes arccal.~-
 7 5 |            ráfordította a zárat, félve tekintett körül, s átfutott a másik
 8 8 | Összeborzongott az élettõl. Hitetlenül tekintett maga köré, mintha kérdezte
 9 10|               égtek, s mikor maga köré tekintett a kora délután álmos világosságában,
10 11|               le egy kerevetre Öccsére tekintett. Az erõs férfi megijedt.~
11 14|           lángok haldokoltak. Többször tekintett az éjszakába, azután gyorsan,
12 15|             hang hívta, és õ a férfira tekintett, nézte, hogy ír, s lassan
13 15|              sétált, aztán a gépházban tekintett szét. Ida pedig egészen
14 15|           szólt megijedve, és az urára tekintett.~- Férjhöz köll adni - sipította
15 16|      körülnézett. Gyanakodva és sunyin tekintett reám... Valamit akart. Titokzatosan
16 17|            valami öreg ember, s nem is tekintett maga köré. Ilyen révedezõen
17 17|        elhagyott sírhalomra.~Révetegen tekintett maga köré, amint arcán az
18 22|            Esténként az asszony sandán tekintett az öregemberre.~- Hol a