Fejezet

 1 1 |           Pár nap múlva a reggeli szürke órákban már tanította kerékpározni.
 2 2 |       istenek bosszúja, s másnap, szürke hajnalban, két ijedten vakogó,
 3 4 |    kezdett, s néha egy-egy finom, szürke porszalag cikázott el elõttük.~
 4 5 |         szemeibe néz.~A szoba már szürke volt. Pár perc múlva bekandikált
 5 11|     komolysággal ütött a falióra.~Szürke hajnalban már talpon volt.
 6 13|           zúgott... És ekkor én a szürke alkonyatba mentem. Az árnyékok
 7 13|     parton. Távolban egy szomorú, szürke alak õdöngött. Valami öreg
 8 15|        nyakkal forgott. Körülötte szürke ruhában öreg asszonyok ültek,
 9 15|      sínek mellett ki a szabadba. Szürke, bágyadt szeme ragyogott,
10 16|      ezüstös trillát hallottam. A szürke mezõk mélységében, valahol
11 20| szemüveges öregember jött feléje, szürke kabátban, szomorú bólongatással.
12 20|         hídfõnél még látta lapos, szürke cilinderét.~Kázmér mosolygott.
13 22|       járóföldre sem akadt. Mikor szürke hajnalban vállára vetette
14 23|         víz már összeölelkezett a szürke esõvonalakkal. Rögtön nagy
15 24|  nyiszlett paraszthaját, felvette szürke perkálkendõjét, és megindult
16 25|           a falra. Az öreg cseléd szürke szemei kémlelve meredtek
17 25|           gazdátlanul hevernek, s szürke hamu szállong rájok. A korcsmákban
18 26|        Kinyitja a kályhaajtót, és szürke, néma hamu mered a szemébe.~