Fejezet

 1 3 |          én úgy éreztem, mintha e nehéz égbolt búcsúzó õszi fényével,
 2 7 |      Aztán felkelt, megigazította nehéz, szõke haját, és lábait
 3 11|           hallotta a hajlongó fák nehéz sóhaját. Remegõ kezekkel
 4 11|       gyenge asszony megroskadt a nehéz gyászfátyol alatt, járása
 5 11|    Szaggatottan lélegzett. Valami nehéz sejtelem feküdte meg a mellét.~-
 6 11|           mintha a kõkeresztek, a nehéz ezüst koporsók mind mellére
 7 12|      aranycsillagok. Minden csupa nehéz lélegzés és pihegõ sóhaj.~
 8 12|       illeni a sötét szín.~Nagyon nehéz megbarátkoznom azzal a bárgyúan
 9 12|           és hallok már.~A számat nehéz felnyitni, beszélnem is
10 13|           elutazott. A tavon lenn nehéz vontatóhajók mentek. Könnyû
11 14|         lassan süllyedni kezdett, nehéz szemhéjai hûsen borultak
12 17|         bolondos kedve támad, s a nehéz homok ugrálni szeretne örömében,
13 17|       velük. Az asszony bizonyára nehéz, kávébarna bársonyruhát
14 17|          van habkönnyû álmokkal s nehéz kétséggel. Egy ember jött
15 17|  bojtorjántövisével, csalitjával, nehéz, furcsa illatával. Messzebb
16 18|           támlájára támaszkodott, nehéz, nagy fejét jobb kezére
17 22| meggörnyedten, alázatosan, mintha nehéz köveket cipelt volna a hátán.
18 27|         pedig bántóan villogtak a nehéz gyémánt-, rubin- és smaragdgyûrûk.