Fejezet

 1 1 | szanatóriumba.~- Azért - mondotta -, mindent meg kell próbálnunk. A baj
 2 3 |        magához hívott:~- Hagyjon reá mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik
 3 4 |            egy hajót, hiszen a fakír mindent tehet. De a fakír nyugodt
 4 5 |              félre, ha megmagyarázok mindent.~Az orvossal keringeni kezdett
 5 5 |           szemük, az arcuk elmondott mindent; így ölelnek, így csókolnak
 6 8 |           világban volt. Elfelejtett mindent. A hangok rengõ hullámain
 7 11|              Mikor feljöttem, láttam mindent.~Nem merte tovább folytatni.
 8 11|         mindjárt megfullad. De azért mindent látott. A szolgák sorra
 9 11|      száguldozva jönnek, s elnyelnek mindent, mindent.~Leroskadt.~S ott,
10 11|         jönnek, s elnyelnek mindent, mindent.~Leroskadt.~S ott, az égõ
11 13|          sötétedik...~A NAGYAPA. Még mindent jól lehet látni. Az országúton
12 15|             buzgón ettek. A jegyzõné mindent dicsért, testvére, a kövér
13 16|              egy szomorú tekintettel mindent megbocsátottak neki.~Az
14 23|         rakéták.~Tamás elhallgatott. Mindent megértett. Lehajtotta a
15 23|              vágyakra, és levetkõzve mindent, állattá lesz. A házak s
16 24|          ezüst fehérség cukrozott be mindent. Millió pihe kavargott a
17 24|          egyenlõvé tesz mindenkit és mindent:~- Hó... hó...~A másik szobából
18 26|           megdermeszt, összefagyaszt mindent.~A sovány, fakó arcú ember