Fejezet

 1 2 |          meg Apolló tüzes lovait, künn az utcákon kábító zûrzavar
 2 3 |           a kalapomat, és mentem.~Künn a folyosón még hallottam,
 3 5 |        Valami finom neszt hallott künn, s azt hitte, valaki járkál
 4 8 |         fényt a kopott bútorokra. Künn a fekete égen már gyúlni
 5 8 |       volna.~Az ünnepi kirándulók künn az utcán zöld gallyakkal
 6 11|           õsz hajszál éles fénye.~Künn különös, sárgásbarna homályba
 7 13|           hûvösség. A zsombékokon künn már ott lengett az õsz.
 8 15|     legyek mászkáltak. A cselédek künn megették az ebédet.~Lenn
 9 15| megtisztították és meggyújtották. Künn a konyhában szappant, szilvalekvárt
10 16|            Elmúlt százéves.~Ment, künn, a város kapuin túl. Gyönyörû
11 17|           szûk börtönök lakóinak.~Künn, a körút tölcsérein még
12 18|          mentek, szinte röpültek. Künn a hûvös folyosón öles léptekkel
13 18|            õszi szél suhant végig künn a meztelen fák között, a
14 20|           és ásítozott.~Egyszerre künn termett az utcán.~A híd
15 22|         babonája kísértett.~Mikor künn zengett az ég, s villámok
16 24|          puhaság, szín és selyem, künn pedig egyre havazik. Az
17 24|        hidegtõl.~- Milyen idõ van künn? - kérdezi az úr.~Vera az
18 26|          kaszárnyaszerû teremben.~Künn az esõ csendesen, feketén