Fejezet

 1 7|                     ISTENÍTÉLET~Cser Gábor izgatottan állott
 2 7|         a színpadi cafrangokat.~Cser odasietett a tükör elé,
 3 7|        a szép férfi ölelésébõl. Cser elengedte. Kimerülten a
 4 7|         elé állott.~- Szeretsz?~Cser lemondólag intett a fejével.~-
 5 7|      Addio. Estére találkozunk.~Cser egyedül maradt a szobában.
 6 7|    kijött, zavartan nézett reá.~Cser ezt észrevette. Egyszer,
 7 7|    édességét végképpen elvette. Cser elõször azt hitte, hogy
 8 7|           Mit nézel? - kérdezte Cser.~- Az arcodat, a te sápadt,
 9 7| odahullott lábai elé.~- Tessék.~Cser tántorgott az örömtõl. Magához
10 7|         le.~Több hónap múlt el. Cser tûzre vetette a ruhát, az
11 7|        meg.~Egy novemberi estén Cser fáradtan érkezett haza birtokáról.
12 7|        be.~- Mi baj? - kérdezte Cser.~- Károlyka beteg. Köhög.
13 7|      látszik, meghûtötte magát.~Cser rémülten ugrott fel. Rögtön
14 7|     ravataltól. Éjfélkor, mikor Cser csaknem összerogyott a fáradtságtól,
15 7|       hogy ne lehessen átlátni. Cser azonban, maga sem tudta
16 7|         lángocskái. Csend volt.~Cser nem mozdult a helyébõl,
17 7|     halott liliomfehér arcához.~Cser lábujjhegyre állt s úgy
18 7|      nem kellett kételkednie...~Cser megragadta az ajtót. A rozoga