Fejezet

 1 1 |         suhant rá. Az ajtó nyitva maradt.~A fiú majd a pincében,
 2 3 |        Egyébként minden a régiben maradt, én rendesen jártam Aladárhoz,
 3 4 |        visszament hozzája, csak õ maradt mozdulatlanul.~A fekete
 4 6 |    átszellemült, merev és nyugodt maradt, mintha most is pózolni
 5 6 |           hátha mindig ily komoly maradt a lelke mélyén, mint most?
 6 7 |         találkozunk.~Cser egyedül maradt a szobában. Leült a hintaszékbe,
 7 7 |         rozoga rézkilincs kezében maradt. Még látta a szobát, a koporsót,
 8 9 |  államférfiú azonban hajthatatlan maradt. Homérosznak, ki többször
 9 10| elszéledtek. Õ azonban sokáig ott maradt a szürkülõ, üres teremben,
10 10|           mindig naiv és gyerekes maradt. Szomorú, õszi estéken gyakran
11 11|     nevetett.~Két árvával egyedül maradt. Remegve ölelte magához
12 11|       aludni mentek. Mikor magára maradt a két testvér, az özvegy
13 15|          Ida pedig egészen magára maradt. Újra fojtogatták a gondolatai.
14 16|       értett volna, mozdulatlanul maradt.~- Kelj fel! - szólottam
15 17|          azért csak olyan szomorú maradt, mint eddig.~Felvette vékony,
16 18|            A szája azonban nyitva maradt az ijedtségtõl:~- Beethoven...~
17 20|     feleségül akart venni, és ott maradt mellette.~- Látja - mondotta