Fejezet

 1 3 |    szobákban. Holdfényes estéken leült a zongorához, s én fájó
 2 5 |         meg fog érteni.~A doktor leült egy könnyed tabouret-re,
 3 5 |   hazamenni.~Az orvos csüggedten leült. Várt. Az óra egyhangúan
 4 7 |       egyedül maradt a szobában. Leült a hintaszékbe, rágyújtott
 5 7 |         eszméleténél. Az asszony leült az ágya mellé, s ügyetlen
 6 11|          és hosszan fésülködött. Leült egy tág, ódivatú karosszékbe,
 7 14|  verejték verte ki. Fáradt volt. Leült az íróasztalra, belétemetkezett
 8 15|    pehelylámpást játszott. Aztán leült a fûbe. A sínek összefolytak
 9 16|          kitépte. Azután lihegve leült a földre, cingár lábáról
10 16|         nyugati ég peremére ért, leült egy szõlõskert fala alá,
11 17|       üres szemekkel, ügyetlenül leült az egyik elhagyott sírhalomra.~
12 17|     amint halaványan, összetörve leült egy ismeretlen, elhagyott
13 18|         ember egy este hazament, leült fakózöld karosszékébe, melyben
14 18|     beballagott az üres terembe, leült az elsõ sorba, megtörölte
15 20| Idegeneket nem akart háborgatni. Leült egy kõre. Most végre érezte,
16 23|        velük. Ha nevettek rajta, leült egy padra, s megvárta, míg
17 27|          tartoznak.~Az öltözõben leült, háttal az ajtónak, s festeni