Fejezet

 1 2 |     mindig. Levetette magát a földre, bámulta az eget, hallgatta
 2 7 |   kaphat, amelyek elkábítják, földre döntik, megölik.~Egyszer
 3 8 |      volt.~A hegedû leesett a földre. Nagyot koppant. A szobában
 4 11|      telhetetlen, koporsóéhes földre. Fáradtan mosolyogva lihegett,
 5 12|     az üvegszilánkok, mikor a földre hullanak. Reggel van már,
 6 13|    volt, s fülledten borult a földre. A levegõ tisztán és üresen
 7 16|        Azután lihegve leült a földre, cingár lábáról lassan levette
 8 16|       és csillámló. Tekints a földre, milyen lázas és forrongó.
 9 19| megroggyannak. Hátrálok, és a földre dobom a kardot.~Aztán futni
10 21|   kiabálni, toporzékolni... A földre feküdni és ölelni, csókolni
11 21|        és nem látok. Leülök a földre a porba, mint ezelõtt negyven
12 22|    homlokommal, visszavágnak, földre csapnak, összetipornak.
13 22|     áll elõtte, és leborult a földre.~Imádta a követ, az istent.~
14 23|     indult.~A lány lefeküdt a földre, és kiáltozni kezdett:~-
15 24|  merészen bukdácsolva a fehér földre, és a szél beléjük fújva
16 24| Szeretett volna énekelni és a földre borulni, hogy megköszönje
17 27|  teremtõdött, hogy leborulj a földre, és egy pillanatig bírd