Fejezet
1 1 | a napilapok személyhírei nem hoztak semmi hírt. Pár év
2 1 | A rendetlen mûteremben nem csengett és kacagott a dallamos
3 1 | házban, mint egy nyugalmat nem találó vadállat, s unalmában
4 1 | unta, s azok viszont õt nem állhatták. Talált helyettük
5 1 | unta magát. Csak látta, de nem nézte a kis márványtömböket.
6 1 | szûk ágyára. Ilyen pihenést nem lehet ingyen venni. A hivatalnok,
7 1 | hivatalnok, a napszámos nem így pihen. Tudják is azok,
8 1 | tartozik.~Sokszor azonban nem is felelt együgyû kérdéseire.
9 1 | közel hozza egymáshoz, mert nem látta, hogy milyen nagy
10 1 | kocsizörgéseivel. Késõbb nem is kísérelt meg lefeküdni,
11 1 | az iszákos, agg mûvészt.~Nem sikerült semmi sem. Mikor
12 1 | vállalta. Semmi szeszes italt nem adatott neki. Nagy tekintélyre
13 1 | zordon lett. Keveset evett, nem dohányzott, s lassan visszanyerte
14 1 | kifelé. Károly egész éjjel nem aludt semmit. Anyja éjféltájban
15 1 | kérdezõsködött, hová indulnak, s nem akart engedni. De mikor
16 1 | elindultak.~Rohantak, és nem szóltak semmit. Éj volt
17 1 | semmit. Éj volt még. Ember nem járt az utcákon, s haladtak
18 1 | de õ csak haladt tovább. Nem bírt vele tartani. Már egy
19 2 | kacagásával. Az erdõben nem volt senki sem; a gyér levelû
20 2 | égerfák között megállt. Nem messze sötétlett a tölgyerdõ
21 2 | állította.~A két fiút azóta nem látta. Eltûntek, mintha
22 2 | sírva is fakadt örömében.~Nem tudta, hogy mi baja van.
23 2 | moszathajú nimfákkal, miért nem szereti az agg pásztorokat,
24 2 | bújt, és zokogott, míg el nem aludt.~Másnap alig ébredt,
25 2 | második nap. A fiú pedig nem jött. A szegény Philomene
26 2 | döngette finom fejét, míg szét nem loccsant. Ezüstös, hideg
27 2 | fordult. Az övé azonban nem. Meredten tekintett a messzeségbe,
28 2 | eszelõsen várt valakit.~Nem jött.~Elérkezett a hûs este,
29 2 | az õ Adonisza még mindig nem jött. Véres arccal, meredt
30 3 | mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik az akarata. Maga
31 3 | nevettek. Engem nevettek? Nem tudom. De mikor az utcán
32 3 | meg és oszolt el.~Most már nem unatkoztunk, mindkettõnk
33 3 | magamat az ágyra. Azt hittem, nem bírom ki sokáig.~Ma is úgy
34 3 | azelõtt sohasem láttam. Aladár nem volt otthon. Leültem az
35 3 | orvosok kimondották, hogy nem menthetik meg. Õ azonban
36 3 | felugrott, s a kezemre ütött:~- Nem rajtad a sor.~Elsápadtam,
37 3 | Kezem a sakkdeszkán járt, de nem tudtam, mit csinálok. Kábult
38 3 | szolgajármát. Ebben a percben nem gondoltam semmire és senkire.~
39 4 | el. Kettõ vagy három? Már nem is tudja biztosan. Milyen
40 4 | csendesen a szemébe nézett, és nem csókolta meg. Ezen az éjszakán
41 4 | szerettek volna elválni, de nem tudtak, inkább együtt maradtak
42 4 | parancsolat volt, s vele szemben nem volt akarata. Este gyakran
43 4 | férfira nézett. Soha szebbnek nem találta. Fekete haja rásimult
44 4 | De a fakír nyugodt volt. Nem ölelte át. Nem csókolta
45 4 | nyugodt volt. Nem ölelte át. Nem csókolta meg. Nem is közeledett
46 4 | ölelte át. Nem csókolta meg. Nem is közeledett hozzá. Még
47 5 | léptekkel járt ide s tova. Régen nem volt ily nyugtalan. Máskor
48 5 | Ezen az éjjelen azonban nem bírta lehunyni a szemeit.
49 5 | pusztán miatta. Tudta, hogy nem szabad lett volna elvéreznie.
50 5 | gondolkozott egész éjjel. Este nem is ment vacsorázni barátai
51 5 | minden ellene esküdött. Nem hitt a tudományban, és bár
52 5 | kõszörnynek élõ lelkiismerete.~Nem talált sehol sem nyugalmat.
53 5 | egymással farkasszemet. A nõ nem jutott szóhoz, mert sietve
54 5 | lehet a titokzatos látogató. Nem tagadhatta, hogy eszébe
55 5 | házban más ismerõsöm nincs... Nem ért félre, ha megmagyarázok
56 5 | Az orvos, bár még mindig nem értett semmit sem az egészbõl,
57 5 | felkeltse az inasát, de nem találta a szokott pamlagán.~
58 5 | Tulajdonképpen izgatott volt; nem tudta megmagyarázni az asszony
59 5 | rohantam a nedves udvaron, de nem bírtam megcsalni így se.
60 5 | legsötétebb sarokban, ahol nem is gondoljuk, guggol egy
61 5 | reánk várakozva. Ezért nem mernék most bemenni az utolsó
62 5 | becsapódott, s a férjem jön. Nem jött senki. Csak a kutyák
63 5 | orvos, s úgy tett, mintha nem is figyelne a nõ elbeszélésére.
64 5 | megjegyzem azonban, hogy nem hiszek a kísértetekben.~-
65 5 | mikor valaki félve jár, mert nem akarja, hogy a lépéseinek
66 5 | ordítani, üvölteni akartam, de nem bírtam. Kõvé meredten bámultam
67 5 | mondta, hogy õ is látja.~- Nem hiszem, hiába is folytatja.
68 5 | folytatja. Természetesen azonban nem bocsátkozhatom be a látomány
69 5 | beteg idegrendszere van. Itt nem szabad szépítgetnünk semmit
70 5 | ásítás és nevetés. Mondja, nem komédia ez? Aztán leásnak
71 5 | De én most is félek, s nem merek hazamenni még akkor
72 5 | nõietlen szorítást kapott. Nem volt ebben semmi gyengédség
73 5 | orvos lesütötte a szemét, s nem mert felnézni, de még mozdulni
74 5 | csak az asszonyig ment. Nem mert bemenni. Ottan aztán
75 5 | az övéiben nyugodtak, s nem tudtak egymástól elválni.
76 5 | egészen elvette. Most már nem féltek annyira. De nem mertek
77 5 | már nem féltek annyira. De nem mertek mozdulni.~Oly boldogok
78 5 | voltak, mint két félõ gyerek. Nem törõdtek semmivel. Még annak
79 5 | volna minden gyanúja. Itt nem két szerelmes, hanem két
80 5 | akarják életre kelteni. Nem a szerelem, hanem két félõ
81 5 | merítettek. Annyi erejök még nem volt, hogy egymástól elválhattak
82 6 | annyit mondok, most már nem szabad szégyellnünk, hogy
83 6 | úgysem hazudik többet...~- Nem viszi el a fehérnemûnket...~-
84 6 | el a fehérnemûnket...~- Nem issza meg reggel a tejünket -
85 6 | az asztalra meredtek, s nem mertek többé mozdulni, mintha
86 6 | egymástól. Lesték az ajtót. Nem nyílott ki. Máskor, ilyen
87 6 | Megijedtek a hallgatásuktól, nem értették megdöbbenésüket.
88 6 | csapott volna az arcukba.~Nem zavarta õket senki. Zavarba
89 6 | senki. Zavarba jöttek, s nem tudtak mit csinálni. Bizonytalanul
90 6 | mindig? Unta az életét, nem akart dolgozni. Ki parancsol
91 6 | ember, igazi jellem!~Másról nem is volt szó. Mindenki érezte
92 6 | érezte szelleme nyomását, s nem tudott neki ellentállni.
93 6 | elõtt térdet hajtanak, mert nem ismerik, az életet azonban
94 6 | ismerik, az életet azonban nem tudják megbecsülni. A halál
95 6 | hihetetlennek tetszett nekik, nem tudták elképzelni, hogy
96 6 | halt meg benne...~- Senki nem szeretett bennünket így,
97 6 | betûzgették megjegyzéseit.~- Nem érted... György másképpen
98 7 | Elég volt a játékból... Ezt nem bírom tovább... - Erõs,
99 7 | babaarccal nézett reá:~- Nem értelek.~- Ez a baj. Megmérgezett
100 7 | vaskarokkal tartotta, s nem bírt megszabadulni tõle.
101 7 | legtisztább boldogságot adta neki. Nem jártak társaságba, maguknak
102 7 | életnek, az életem árán is...”~Nem tudta befejezni a gondolatát,
103 7 | te csúnya, szomorú ember. Nem untad meg a várakozást?~
104 7 | valami falánk, mérges pók. Nem volt sem éje, sem nappala.
105 7 | leszámolás perce azonban még nem érkezett meg.~Egy novemberi
106 7 | feküdt a párnák közt, s már nem is volt eszméleténél. Az
107 7 | azonban, maga sem tudta miért, nem feküdt le. Végigment a szobán,
108 7 | lángocskái. Csend volt.~Cser nem mozdult a helyébõl, s tágra
109 7 | Sápadtan vergõdött, és nem tudott sírni. Egyszerre
110 7 | egészen így sírt. Most már nem kellett kételkednie...~Cser
111 8 | s a zokogás fojtogatta. Nem volt egy fillére sem.~A
112 8 | fúrta. Keresett valakit. Nem volt senkije. A nagyvárosban
113 8 | állott. Arcán látszott, nem tudta, hogy õ játszik, de
114 8 | A régi, kedves zongora - nem is tudja, hol van. A nagy
115 8 | mellén tartotta. Az életet nem. Csak mélységes, boldog
116 8 | Hegyekre akart futni, s nem bírt. Lábát kõ hasította
117 8 | behúzta, elsompolygott, és nem bántotta...~Átszellemült
118 8 | ragadták a hangok, s a játékot nem bírta abbahagyni. Nem tudta,
119 8 | játékot nem bírta abbahagyni. Nem tudta, mióta játszik. De
120 8 | mióta játszik. De azért nem volt fáradt, csak sápadt,
121 9 | Fülöp nevet nyert.~Érette nem versengett hét város, de
122 9 | meghalt az anyja, s õ már nem volt képes fenntartani magát
123 9 | Akhillész úr haragjának oka nem más, mint Briszeisz, az
124 10| õt a kis, sárga padokban. Nem jött. A faluban széltében-hosszában
125 10| kik az életet hazudják, és nem élik. Eszébe jutott a patakpart,
126 10| állott, megsejtette, hogy nem született bohémnek. A feketekávés
127 10| kínzó gondolatot. Nyíltan nem vallotta be magának, de
128 10| fényben az ismeretlenségbe.~Nem tudott ellentállni a múltnak.
129 10| a vonatról. Húsz év óta nem látta a faluját. Óvatosan
130 11| fekete pamutkendõjében.~De nem tudott sem nevetni, sem
131 11| feljöttem, láttam mindent.~Nem merte tovább folytatni.
132 11| valami rettenetes történt. Nem akart hinni a szemének.
133 12| adni a zsebkendõjét, de én nem fogadtam el; mentünk lassan
134 12| jöttünk ide. Ha a kocsi nem jön erre, vagy valami ostoba
135 12| véletlennél fogva hegedés nem képzõdik az orromban, el
136 12| ostobaság volt. A halál nem érdekes és megnyugtató,
137 12| tekintek, és kérdezem tõle, nem jött-e kocsi. Ijedt és esengõ
138 12| esengõ szeme feleli, hogy nem.~A hideg víz kissé felfrissített.
139 12| ki is bírom reggelig, ha nem gyengülök el jobban. Csak
140 12| harangtoronyban lennék. A szavatok már nem is értem a nagy zsongás-bongástól,
141 13| vegyetek kabátot. - Nagyapó, nem kell kabát?~A NAGYAPA. Nem,
142 13| nem kell kabát?~A NAGYAPA. Nem, fiam, hisz még egészen
143 13| vagyunk.~AZ APA. Azt éppen nem mondhatnám...~AZ ANYA. Az
144 13| én is közéjük megyek, ha nem szégyellem magamat. Az ördögbe
145 13| Ilyenkor már kevesen fürdenek. Nem jó, ha a gyermekek maguk
146 13| csónakok árnyékától, s éjjel nem tudnak majd aludni.~AZ APA.
147 13| gyerekek!~AZ EGYIK FIÚ. Én nem hallom.~A MÁSIK. Én sem...~
148 13| Afrikába.~A NAGYAPA. A papa nem tudja. Csak õsszel szállnak
149 13| szünet után, okosan. Miért nem akarod te, nagyapa, hogy
150 13| meg-megzördülnek a széltõl. Vagy nem is tudom mitõl...~AZ APA.
151 13| hozatni.~Szünet.~A NAGYAPA. Nem szeretem az õszt. Olyan
152 13| mélyeket szippant.~A NAGYAPA. Nem akartam elhinni, hogy itt
153 13| mikor neszét veszi, hogy nem figyelnek rá, a kapun elillan
154 13| hogy õsz van?~A MÁSIK. Nem tudom.~AZ EGYIK. Hány éves
155 13| is rossz, lötyögõs, azért nem tudnak járni meg szaladni.
156 13| nagyapja azért halt meg, mert nem volt tüdeje. Úgy ám.~A MÁSIK.
157 13| tüdeje. Úgy ám.~A MÁSIK. Ez nem igaz. Gondolkoznak.~AZ EGYIK.
158 13| nagyapa?~A MÁSIK. Ilyet nem szabad kérdezni. A mama
159 13| Alszol? Vár. A másik fiú nem felel, mert már elaludt.
160 13| tapasztja, s hallgatózik. Nem hall semmi neszt sem. Félretolja
161 14| és jegyezni kezdett.~- Nem értettem. Még egyszer.~-
162 14| mozogtak.~Belátta, hogy ma nem írhat. Megadta magát a sorsának.
163 14| csörögve kopogott.~- Elég... Nem kell több... Ebbõl kérek
164 14| csengettyû. A zaj azonban nem szûnt meg. A szél kívülrõl
165 15| idehelyezték Budapestrõl, nem is volt más szórakozása.
166 15| átkarolta, és alkuvást nem ismerõ szeme villámot lövellt.
167 15| el. Õsz lett.~Éjjelenkint nem tudott aludni. Kikönyökölt,
168 15| arcát a tükörben. Csúnyult. Nem bírta megszokni a vidéket,
169 15| arcukat a párnákban, és nem tudnak aludni az ablakokba
170 15| mártogatta a kávéba.~- Ida, miért nem eszel? - kérdezte az anyja.~-
171 15| kérdezte az anyja.~- Nem vagyok éhes.~- Megint beteg -
172 15| Beethoven volt elõtte. Régen nem játszott már - a hangjegyeket
173 15| mely repülni szeretne, de nem bír, mert el van metszve
174 15| volna a szavát. De azért nem törõdtek vele, s mentek,
175 15| lett. Zavaros álmai voltak, nem beszélt, nevetségesen széles,
176 15| Egy sötét õszi délután nem volt maradása a szobában.
177 15| kinéztek az ablakokból. Nem tudták, miért rántották
178 15| feledte magát a sínen, és nem vette észre a vonatot.~Ablakok
179 16| kérdezgették, vajon miért nem kel föl heverõhelyérõl.~
180 16| hideg sárban, mondd, miért nem állsz talpadra? Miért nem
181 16| nem állsz talpadra? Miért nem szaladsz a szaladókkal,
182 16| a szaladókkal, és miért nem üvöltesz az üvöltõkkel?
183 16| belékapaszkodjon. Õ azonban, mintha nem értett volna, mozdulatlanul
184 16| Sokszor azt hiszem, hogy nem is léteznek, s e sok mûködõ
185 16| õ ballagott. Tanítványai nem követték, mert az agg mester
186 16| nézek zöld haragoddal, és nem rettenek meg tõled, ó örök-rontó,
187 16| vér-óceán, melynek hatalma nem kisebb a te hatalmadnál.
188 16| Thalatta, hatalmas vagy, de nem vagy nagyobb az embernél.~
189 16| megsemmisítlek, és újra nem vagy.~Te a hajótörés pokoli
190 16| pörölõ, vén elégedetlen, nem bámulod-e az embert, az
191 16| mivelhogy az õszinte, és nem kendõzött, mint a többi
192 16| szénfeketére égett lelkemet, és én nem nevetek a ti kisírt szemetekbe.~
193 16| tüzével ölelgeti azokat, kik nem méltók reá, s míg mások
194 16| hozzájuk.~Ölelésetekbõl nem származik kín és szenvedés,
195 16| marhával akar kifizetni, s nem csókkal és könnyel, mert
196 17| Szombat délután volt, de ez nem nagyon fontos a történetre...
197 17| minden tárgyra ráömöl, meg nem tiltaná neki.~Egy fiatalember
198 17| miért is volt ennyire bús? Nem tudta senki, még csak nem
199 17| Nem tudta senki, még csak nem is sejtette. A szomszéd
200 17| leányok találgatták, de õk nem jöttek reá, ki lehet igazán
201 17| vagy talán szerelmes is? Nem mondjuk meg, hanem higgyük
202 17| selymes, bársonyos levegõt, és nem tudott vele betelni. Alatta
203 17| kabátját, s megindult kifelé.~Nem nagyon sokat gondolkozott,
204 17| mint valami öreg ember, s nem is tekintett maga köré.
205 17| temetõdomb, a kálvária. Nem riadt vissza az enyészet
206 17| Vajon hol volt? Bizonyára nem is tudta. Mint egy alvajáró
207 17| túlcsordult a szíve, hogy nem bírva magával, idejött velük.
208 17| Lehet, hogy ez az asszony nem is él, s csak én koholtam
209 17| enyészet dombján merengett.~Nem is tudom, milyen sokáig
210 17| virágozni kezdõ sírhalmon, nem is merem sejteni, miért,
211 18| akik körülötte voltak, nem vettek észre semmit, csak
212 18| át ömlött volna beléje. Nem sokat érthetett a zenéhez,
213 18| volt, alig bírta már magát, nem is akart eljönni, de most
214 18| ott állott az ajtó elõtt, nem érdemes visszafordulnia.~
215 18| Idegesen feszengett, mert nem ülhetett a szokott helyén,
216 18| zsibong.~Erõlködött, de nem tudott figyelni. Összeráncolta
217 18| Képtelennek találta, egy darabig nem is nézett arrafelé, és mosolyogni
218 18| kell fordulnia, ha akar, ha nem.~- Lehetetlen, lehetetlen.~
219 18| volna bebizonyítani, hogy nem fél. Az ismeretlen még mindig
220 18| olyan dolgok, amelyeket nem tud megmagyarázni, és délután
221 18| észre sem vették. Most már nem is kétkedett. Elõtte volt,
222 18| arca kissé halvány, mintha nem aludt volna az éjjel, s
223 18| nyakához, kissé régimódi, de nem feltûnõ, rozsdabarna nyakkendõje
224 18| hátrafordult, és a szemébe nézett, nem volt meglepõdve, egész arcát
225 18| nézett és kimondta a nevét.~- Nem... ez nem igaz... - lihegett
226 18| kimondta a nevét.~- Nem... ez nem igaz... - lihegett a trombitás,
227 18| Vigyázzon - mondta az idegen -, nem szeretném, ha más is megismerne.
228 18| Szakadozottan szólt, rekedtes, nem kellemes hangon.~Két fiatal
229 18| trombitás olvasott a szemébõl.~- Nem jön többet soha vissza.~-
230 18| elhaladta, és az ismeretlen még nem jött.~Az öreg arcára tarka
231 18| Zsebóráján már egy óra. Ekkor nem volt többé maradása. Felrohant,
232 18| tartott. Kopogott. Az ajtó nem volt bezárva. Zsebébõl elõkotorászta
233 18| bútorokon semmi nyom, mintha nem is emberi lélek lakott volna
234 18| pincérhez fordult:~- Elment?~- Nem láttam senkit.~- Mióta lakott
235 18| volt a szobája. Az ágyhoz nem nyúlt, a gyertyákat nem
236 18| nem nyúlt, a gyertyákat nem gyújtotta meg soha...~Az
237 18| fáradtan, az ágynak esett, s nem is kelt fel többé.~1907~ ~
238 19| olvasni kezdi az újságot, és nem törõdik velem.~- Feküdj
239 19| rózsaszínû lámpás alatt.~- Nem látszott rajta semmi?~-
240 19| fényében vakítóan csillog. Nem bírok aludni. Lehunyom a
241 19| lámpaernyõ mozdulatlan. Nem tehetek róla, félek attól
242 19| Most itt van, megragad, és nem ereszt el:~- Holnap ilyenkor...
243 19| neki az élet, és mennyire nem vesz komolyan semmit. Hajnalban
244 19| Bátorság, bátorság.~- Nem félek, és nem is vagyok
245 19| bátorság.~- Nem félek, és nem is vagyok gyáva. Érts meg.
246 19| rémült világosságban, s ezt nem tudom elviselni. Mit gondolsz,
247 19| mindig nyugodt. Ha ásítana, nem csodálkoznék. Keresem a
248 19| vérszomjas merészséget, és nem találom, nem találom. Valakinek
249 19| merészséget, és nem találom, nem találom. Valakinek itt meg
250 19| így a bestiák, mikor még nem akarnak harapni. A segédek
251 19| kiégetten meredtek reám... Nem ezt vártam.~Megijedek. Egyszerre
252 19| maga felé parírozza, s ha nem kapom fel, már holtan fekszik
253 19| Kezemben idegesen remeg a kard. Nem vagyok ura magamnak, az
254 19| halálos vágásaimat.~Támadni nem merek már. A kard feléje
255 19| kard feléje csusszan, s nem fogja fel a vágást. Sovány,
256 19| ma gyilkossá akar tenni. Nem mer meghalni, s engem választ
257 19| emelné rám a kardját... De nem. Nyugodt. Fagyos. Vár.~Már
258 19| Nyugodt. Fagyos. Vár.~Már nem is látok. A fejem zakatol,
259 19| látok, csak én érzem, hogy nem bírom tovább. Ha egy pillanatig
260 19| valami borzasztót teszek, nem tudom, nem is merem tudni,
261 19| borzasztót teszek, nem tudom, nem is merem tudni, mit. Talán
262 19| parancsolja. Ami a többiekkel nem sikerült, velem sikerülni
263 19| velem sikerülni fog. Ennek nem szabad megtörténni. Ez a
264 20| átmegy Pestrõl Budára.~- Nem lehet tovább zülleni. Ma
265 20| Katinka.~Kázmér most már nem is gondolt arra, hogy átmenjen
266 20| be az éjszakába, mintha nem is törõdne vele, s mintha
267 20| muzsikált.~„Két hónapja nem voltam már kávéházban” -
268 20| gyakrabban maradozott el.~Kázmér nem is lett budai lakos. Eleinte
269 20| mit akar, csak mosolygott. Nem árulta el titkát, melyet
270 20| korántsem olyan könnyû. A hidak nem mindig egyforma hosszúak.
271 20| égtek. Megnézte az óráját. Nem járt. Kázmér vállat vont.
272 20| Kázmér csak bámult reájuk, de nem csodálkozott már. Egyszerre
273 20| történelem professzora. Nem akart hinni a szemének,
274 20| mint mikor diákkorában nem tanulta meg a leckéjét.
275 20| tanulta meg a leckéjét. Nem tudta, hogy mit akart, de
276 20| volna meg benne.~Most már nem törõdött semmivel. A régi
277 20| ablakból. Kázmér tettette, hogy nem veszi észre, s mélyen a
278 20| már senki sem. Idegeneket nem akart háborgatni. Leült
279 21| úr?~Csend, a professzor nem válaszol.~A PROFESSZOR.
280 21| Szeretem, ha pontos. Hogy ha ma nem jön, igazán nem tudom, mit
281 21| Hogy ha ma nem jön, igazán nem tudom, mit teszek, mert
282 21| PROFESSZOR. Menjünk tovább. Nem unja magát, Péter?~PÉTER.
283 21| unja magát, Péter?~PÉTER. Nem.~A PROFESSZOR. Miért olyan
284 21| olyan kedvetlen?~PÉTER. Nem vagyok kedvetlen. Ma sokat
285 21| PROFESSZOR. Igen, és látja, nem jöttem ide soha. Nem volt
286 21| látja, nem jöttem ide soha. Nem volt idõm.~PÉTER. Nagyon
287 21| nagyságos úr.~A PROFESSZOR. Nem néztem meg semmit. Nem láttam
288 21| Nem néztem meg semmit. Nem láttam semmit. A világot
289 21| földön, a kõházak között? Nem, rettenetes-e ez? Fönn pedig
290 21| port, addig, amíg meghalok. Nem rettenetes ez? Ezen sírni,
291 21| ordítani kellene. Ezt maga nem érti, nem is értheti.~PÉTER.
292 21| kellene. Ezt maga nem érti, nem is értheti.~PÉTER. Értem.
293 21| elmentem itt százszor, de nem állottam meg, hanem szaladtam
294 21| levegõbe, nézek, nézek, és nem látok. Leülök a földre a
295 21| megállni, letérdepelni... Nem állottam meg, emlékszem,
296 21| nagy fehérség, amit nappal nem bámultam meg. Felkeltem
297 21| olvastam, egészen reggelig. Nem jöttem ki. S most mindez
298 21| PROFESSZOR. Igaza van. Ez magát nem érdekli. Menjünk le.~PÉTER.
299 22| elnevette volna magát, ha meg nem látja a szemében a becsületes
300 22| szinte elállt a lélegzete. Nem is tudott ellentmondani
301 22| vágta le a csákányát:~- Nem látod, hogy egész nap töröm
302 22| kõtörõ vállat vont.~- Miért nem szerez pénzt? - kínozta
303 22| kínozta tovább az asszony. - Nem szégyenli magát?~- Nem lehet.
304 22| Nem szégyenli magát?~- Nem lehet. Nem akarják...~-
305 22| szégyenli magát?~- Nem lehet. Nem akarják...~- Kik?~Az öreg
306 22| csapnak, összetipornak. Nem akarják...~- Buta beszéd -
307 22| az asszony kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához,
308 22| nedves tûzben égtek, jóllehet nem sírt, nem is tudott sírni
309 22| égtek, jóllehet nem sírt, nem is tudott sírni sohasem.
310 22| feleségéhez:~- Nincs pénz. Nem bírom, nem bírom...~- Istentelen
311 22| Nincs pénz. Nem bírom, nem bírom...~- Istentelen ember
312 22| kérdezte Bianca.~- Én.~- Nem láttad az uramat? Még mindig
313 22| láttad az uramat? Még mindig nem jött haza.~- Nem is jön
314 22| mindig nem jött haza.~- Nem is jön az. A sziklák között
315 23| kérdezte a szõke német lány.~- Nem ismered?... A Vaál fiú.~
316 23| bolond, a nehézségtörõs... Nem tudod? A múltkor kiugrott
317 23| erdõben, mindenki hallotta, de nem tudta senki, mert Tamás
318 23| mert Tamás mások elõtt nem énekelte szívesen. Néha
319 23| két nap múlva, mikor már nem is keresték, egy reggel
320 23| beteg szemeivel, mintha nem érdekelné a kegyetlen játék.~
321 23| azután lefeküdt, s másnapig nem is mutatkozott. Szüntelenül
322 23| ránk? - kérdezte a leány.~- Nem haragudtam. Én mindig szerettelek
323 23| különös, ragyogó férfiszemet nem érzett még a testén. És
324 23| testén. És Tamás még mindig nem engedte el a karját.~- Jöjj
325 23| félszegen továbbhúzódott.~- Nem érted? Jöjj ide!~Tamás felkelt
326 23| haragtól:~- Igen? Tudd meg hát: nem kellesz... nem kelletek...
327 23| meg hát: nem kellesz... nem kelletek... gazok, bestiák
328 24| volna beléje feküdni, ha nem gondol az utcai szobára
329 24| áldott hó egy éjjel, mikor nem is sejtette és aludt, fehérre
330 24| hullatták el - mondja az apja. - Nem tudod, hogy nemsokára karácsony
331 25| fölé hajolt. Látszott, hogy nem érti, mit olvas. Nemsokára
332 25| kivörösödött kezeivel.~- Nem fekszel le, Anna? - kérdezte
333 25| megfenyegette õket.~Anna nem bírta magát tovább türtõztetni,
334 26| padlóra. Így ül sokáig. Nem tudja, miért oly szomorú,
335 27| ezelõtt csalni kezdte, aztán nem lévén vele eléggé erélyes,
336 27| hevesebb ütemben csalta. Mindez nem látszott meg rajta. Társaságokban
337 27| visszafordulva.~A fiatalember nem felelt, végignyújtózkodott
338 27| összerándultak.~A fiatalember nem felelt, egy leányra gondolt,
339 27| vagyok, mint ez a kutya. Nem ismerem többé magam. A tükör
340 27| egy pisztolyt. Tudom, hogy nem merem megtenni, de jó, hogy
341 27| eddigi életedet. Holnap nem is te fogsz már felkelni,
342 27| minthogy vagy már mostan is, és nem fogsz szenvedni, mert a
343 27| feltekintett, az öltözõ üres volt. Nem tudta, mi történt vele.~
|