Fejezet

 1 1 |    látszott, mint azelõtt, s úgy tetszett, mintha valami szigor borulna
 2 1 |       dekadens mûvész agyrémének tetszett. A fejére egy horpadt kürtõkalapot
 3 2 | imádkoztak. De a centuriónak úgy tetszett, mintha az égbõl azt a jóslatot
 4 3 |       fáradt voltam, s akkor úgy tetszett, mintha egy végtelenség
 5 5 |      Egészen egyedül volt, s úgy tetszett neki, mintha õ lenne ennek
 6 6 |      mindig valami hihetetlennek tetszett nekik, nem tudták elképzelni,
 7 7 |    koporsót, a gyertyákat, s úgy tetszett neki, mintha a ravatal egyszerre
 8 9 |        írni.~Homérosznak elõször tetszett a lázas szerkesztõségi hajsza,
 9 10|          iskolatermet, hol - úgy tetszett neki - minden unatkozott.~
10 13|     üresen fénylett. S ekkor úgy tetszett nekem, mintha a végtelen
11 14|      bántotta ennyire a zaj. Úgy tetszett neki, mintha ma a csengõnek
12 16|   felséges népnek azonban ez sem tetszett. Mind úgy gondolkodtak,
13 20|       szeretett volna rajta. Úgy tetszett, mintha valami alagút mélyébõl,
14 21|        Soha, soha.~PÉTER. Pesten tetszett lakni?~A PROFESSZOR. Igen,
15 21|    fénylõ tûzpontot, s akkor úgy tetszett nekem, mintha mindegyik
16 27|         van. Egyszerre távolinak tetszett ez a fiú, évek távolságán