Fejezet

 1 2 |   voltak pelyhes barkákkal, s szinte látta, mint pezsdül meg
 2 3 | köhögés rázta össze, s õ maga szinte eltörpült ijesztõ, értelmetlenül
 3 3 |        az agyamra ömlõ vértõl szinte vakon, az indulattól részegen,
 4 10|       fehér gõzei borultak, s szinte látta a víz kavicsos fenekét,
 5 10|  tapsviharos, lázas este után szinte lopva leutazott a falujába.~
 6 11|       ijedt szeme világított. Szinte semmivé zsugorodott össze,
 7 11|       hogyha rájuk tekintünk, szinte féltjük õket valami ismeretlen,
 8 13|   hálókabátom posztóját, hogy szinte pörkölte a hátam; le is
 9 16| háztetõi alatt a boldogságtól szinte lihegve, lázasan megyek
10 16|      Kihajoltam az ablakon, s szinte beleszédültem a fekete,
11 17|        Mindez fájt neki, hogy szinte könnyezni szeretett volna.
12 18|      könnyen, gyorsan mentek, szinte röpültek. Künn a hûvös folyosón
13 19|        megpállik, gyöngyözik, szinte felforr, mintha egy pokolkályhát
14 19|    tart a viaskodás. A pengék szinte játszanak, halálosan ki
15 19|  erõmtõl. Az ellenfelem pedig szinte magába öleli halálos vágásaimat.~
16 22|        és úgy reátûzött, hogy szinte elállt a lélegzete. Nem