Fejezet

 1 1 |            Alig bírt szóhoz jutni.~- Ó, mi mûvészek is ilyen Herkulesek
 2 1 |           hatalmas erõfeszítésüknek. Ó, nézd apám, ezt az... ezt
 3 2 |         szomorúbb, még egyhangúbb.~- Ó, Adonisz, Adonisz!~A verseket
 4 2 |         csurogtak a forró könnyek.~- Ó Adonisz, Adonisz!~A szobrot
 5 7 |        megpillantotta.~- Te vagy az? Ó, te csúnya, szomorú ember.
 6 12|              orromon, s a számon is. Ó, ez rettenetesebb, mint
 7 16|            hideg, kékes holdfénnyel. Ó, holdfény!...~Belopódzol
 8 16|             kitanult és ravasz vagy, ó, holdfény!...~Költõknek
 9 16|           nap vörös-tüzes korongját. Ó, mint szeretlek téged, te
10 16|    hozzáléptem, és megszólítottam.~- Ó, tiszteletreméltó agg, miért
11 16| örök-nyugtalan, te közönyös gyilkos, ó Tenger!~Felém öltögeted
12 16|              nem rettenek meg tõled, ó örök-rontó, frigyet bontó,
13 16|            és a semmiségbe roskadsz.~Ó tigristorkú, agglegényharagú,
14 16|         áldottak és szentek vagytok, ó, gyönyör lányai...~A VÖRÖS
15 26|           könyvvezetõ vigasztalja:~- Ó, nálunk is egészen így van.
16 27|             sok ingtõl kövér volt.~- Ó, hogy szenvedek - jajgatott