Fejezet

 1 1 |     virrasztás után, vígan ugrott föl Károly a karosszékébõl,
 2 1 | Megfélemlítette. Erélyesen lépett föl. A megvesztegetett cselédeket
 3 1 |        Könnyû föladványokat adott föl neki. Futtatta, ledörgölte
 4 2 |      fiatal istent, hogy ébredjen föl, jöjjön a fényes tavaszi
 5 3 |           ebben a házban találtam föl.~Egyszer történetesen korábban
 6 4 |          Egyre zöldebben dagadtak föl a habok, a kavargó szemetet
 7 4 |      víztölcsérek az égig csaptak föl, fönn ezer és ezer villám
 8 4 |   oszlopfõnél bömbölve ágaskodott föl a korbácsolt, gyöngyös víz,
 9 5 |          s rémüldözve botorkáltam föl ide a második emeletre.
10 8 |           szerint ugrálva szaladt föl.~Mikor azonban szobájába
11 8 |          régi cselédek szolgáltak föl, s a vén komondor leste
12 15|       annál rettenetesebbnek tûnt föl. Milyen messze van a város.~
13 16| kérdezgették, vajon miért nem kel föl heverõhelyérõl.~Végre rászántam
14 16|      fájdalom végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor - két
15 20|       dõlt, és másnap délben kelt föl.~Ettõl kezdve azután mindennap
16 20|        hajótülök hangja rikoltott föl panaszosan, halkan, haldokolva.~