Fejezet

 1 2 |             kék karikák sötétlettek. Csendesen egymás mellé ereszkedtek
 2 4 |       nyújtotta a száját, de a fakír csendesen a szemébe nézett, és nem
 3 6 |          Lángész.~Elmosódó képe köré csendesen szövõdött a halottak aranyos
 4 11|       gyengén lobogó lámpával valaki csendesen ment le.~A gyászruhás nõ
 5 13|           hogy vége az idei nyárnak.~Csendesen szivarozik.~AZ ANYA. Valami
 6 14|             Semmi neszt sem hallott. Csendesen virradt. A levegõben az
 7 15|       legelõkrõl, s a tehenek nyakán csendesen kongott a kolomp. A kapuk
 8 16|               a levegõ kék hullámain csendesen vitorlázó naszád, te sziget,
 9 16|        bemocskolta a sár, de õ azért csendesen feküdt lenn, s szemlélte
10 20|            Talán ezt nézte.~Az arcán csendesen csurogtak a könnyek. Megcsiklandozták
11 22|        magának egy darab kenyeret, s csendesen a sarokba kuporodott. Másnap
12 24|       mosolyogva nézte.~Lekuporodott csendesen a kályha mellé, és óvatosan
13 24|              körül a lámpát.~Jánoska csendesen az asztal alatt keresgél.
14 26| kaszárnyaszerû teremben.~Künn az esõ csendesen, feketén esik. Megdörgöli
15 26|          fakó arcú ember egy darabig csendesen áll az ablak mellett, megsimogatja
16 26|      villamoslámpás mellé. Ott aztán csendesen bóbiskolni kezd. Álmában