Fejezet

 1 1 |          A mûvészek...~Reggel otthon, a kertben megteáztak, azután
 2 3 |       láttam. Aladár nem volt otthon. Leültem az asztalhoz, s
 3 3 |      mint egy rabszolga. Csak otthon sírtam fel keservesen, a
 4 5 |    Elmondta, hogy férje nincs otthon, s a gyermekeit most magukra
 5 5 |   megborzadt.~- Félek, félek. Otthon is, itten is, mindenütt
 6 5 |     beszélt.~- A férjem nincs otthon. Magam voltam. A gyermekeim
 7 5 |      is el akarja kerülni. Ha otthon van a férje...~- És ha nincs
 8 5 |      a férje...~- És ha nincs otthon?~- Mindenesetre hazakísérem...~-
 9 6 |       ilyen idõben már mindig otthon volt, elette a vacsorájukat,
10 18| mondta. Aztán újra odanézett.~Otthon az ágya fölött lógott a
11 20|       Most végre érezte, hogy otthon van, s örökre otthon marad.~
12 20|     hogy otthon van, s örökre otthon marad.~Sokáig ült ott a
13 22|      azonban, mikor hazament, otthon találta az asszonyt, és
14 22|     asszony egész éjjel várta otthon. Hajnali három órakor végre
15 24|       most minden olyan, mint otthon, a falun, a mezõn. Arra