Fejezet

 1 3 |     csendes boldogságot egy sötét õszi délutánon egy pillanat alatt
 2 3 |           ült, s égõ szemeivel az õszi délutánra, a lugas pirosló
 3 3 |     mintha e nehéz égbolt búcsúzó õszi fényével, komor fellegeivel
 4 5 |    ablakokon. Az udvarra a tompa, õszi éjjel ereszkedett le. Egy
 5 5 |         szaladt át az udvaron. Az õszi napsugár bágyadtan aranylott
 6 6 |           ezüst pántlikát a fehér õszi napsugár.~Maguk vitték le
 7 10|         gyerekes maradt. Szomorú, õszi estéken gyakran elgondolkozott
 8 12|       mint a végeérhetetlen, síró õszi esõ.~Azóta folytonosan dõl
 9 13| mozdulatlan.~AZ ANYA. Rászállt az õszi csend, s megfagyott tõle.~
10 13|          nekem, mintha a végtelen õszi csend elejét hallottam volna.
11 13|          között kel a hold, és az õszi, beteges holdfény, mint
12 15|          cigarettázott.~Egy sötét õszi délután nem volt maradása
13 16|        város kapuin túl. Gyönyörû õszi nap volt, kövér gyümölcsök
14 18|          hideg volt már. Didergõ, õszi szél suhant végig künn a
15 21|          júniusi éj... Azután egy õszi délután, mikor a piros,