Fejezet

 1 2 | rámeredtek az égre, s elgondolta magában, hogy az égbolt is egy nyugodt,
 2 5 |         jár a szobában, gondolta magában, mire hangosan megdobbant
 3 5 |          milyen fekete, mondotta magában, végigjártatva szemeit a
 4 5 |           ki vigaszt keresett, s magában az indulatok harsogó háborújában
 5 7 |       kell teremtenem - gondolta magában. Meg kell mentenem az életnek,
 6 11|          nap alatt! - mondogatta magában. - Ha az ember így reggel
 7 15|         mind, mind” - mondogatta magában, s csaknem felsikoltott.~
 8 20|       már kávéházban” - gondolta magában Kázmér, s boldogan feküdt
 9 20|    Holnap, holnap... - dünnyögte magában, mikor az ágyba dõlt, és
10 20|       elõtte.~Csak néha gondolta magában:~„Pirosak-e még a lány nyakán
11 22|         ilyen gonosz” - gondolta magában, és tovább dolgozott.~Az
12 26|    akarna meggyõzõdni, csakugyan magában van-e? Sehol senki. Üres
13 26|       hallgatni, s akkor egészen magában lesz... Odatelepszik melléje,
14 26|      hang zenéjét, és elgondolja magában, hogy a novemberi esõben
15 27|    végtelen erõket érzett gyûlni magában. Neki rendesen bohóckodni