Fejezet

 1 15|           hosszú fekete szalagok.~Ida egy kopott, sárga padon
 2 15|       férfi a lámpa fényében írt, Ida pedig betegen egy karosszékben
 3 15|         hideg kígyó mart szívébe.~Ida a pad karjára támaszkodott,
 4 15|          erõs asszony szólt ki:~- Ida, vacsorázni!...~2.~Pár hónap
 5 15|        tört fel a templom tornya.~Ida torkát a sírás fojtogatta.
 6 15|          el a hajnali gyorsvonat.~Ida elment az ablaktól. Megnézte
 7 15| szállongtak még a levegõben.~3.~- Ida. Már megint...~Az állomásfõnök
 8 15|     poharak ijedten csörömpöltek.~Ida halottfehéren, semmivé zsugorodva,
 9 15|           csókolta ájult leányát. Ida mosolyogva bólingatott:~-
10 15|         gépházban tekintett szét. Ida pedig egészen magára maradt.
11 15|    ujjával mártogatta a kávéba.~- Ida, miért nem eszel? - kérdezte
12 15|      mutogatta, mily fehér belül. Ida, amint csak tehette, berohant
13 15|       hangja messzire elhangzott. Ida ingerülten a zongorához
14 15|    hirtelen elnémultak. A szegény Ida pedig aléltan verte-ütötte
15 15|          adják hamarosan férjhez.~Ida napról napra fehérebb lett.