Fejezet

 1 1 |      természettõl fogva mûvészi arcát, teljesen eltûnt, s inkább
 2 2 |   pengét, meglátta benne kacagó arcát, fehér fogait, piros ajkát,
 3 7 |  üveglapon látta zavart, sápadt arcát.~- Engedj, engedj... - sikoltott,
 4 7 |          fájdalmas, idegenszerû arcát. Sápadtan vergõdött, és
 5 8 |    ágyára, végigsimította lázas arcát hosszú ujjaival, s fejét
 6 15|   ijedten nézte sovány, horpadt arcát a tükörben. Csúnyult. Nem
 7 18|   kezére hajtotta úgy, hogy fél arcát - egészen élesen - láthatta.
 8 18|   tapinthatja a ruháit, csontos arcát, gõgös-szomorú szemeit,
 9 18|      nem volt meglepõdve, egész arcát feléje emelte, és kezet
10 20|      látni.~Egyszerre elöntötte arcát a vér. Utánairamodott, torkaszakadtából
11 23|        Mi az ablakon át néztük. Arcát a hold felé fordította,
12 26|        bóbiskolni kezd. Álmában arcát egy lágy hang simogatja,
13 27| díványon, s karjával elfödte az arcát.~- Végem van - nyögte -,
14 27| csakugyan ijesztõ volt. Nyúlánk arcát elhagyta a vér, és a komikus
15 27|   fiatalember tenyerébe temette arcát, és sírva fakadt. Ezalatt