Fejezet

 1 1 |   hangosan zokog.~A fiú némán meredt maga elé, s azt mondta,
 2 1 |   vont. Károly határozatlanul meredt a padlóra. Azután elvált
 3 2 |       Ilyenkor aztán maga elé meredt, lábára az alkonyat tüzes
 4 2 |      haza. Mint egy félhalott meredt az ijedtségtõl sápadt apjára.~
 5 2 |       nem jött. Véres arccal, meredt szemekkel, krétafehér ajakkal
 6 3 |     mindjárt két kõóriás feje meredt elébem haragosan, morcosan.
 7 6 |       pöffeszkedõ öntudatában meredt rájuk. A szívük megdobbant:
 8 7 |  belépett a szobába, maga elé meredt. Lábujjhegyen, nesztelenül
 9 8 |     szobában ijesztõ sötétség meredt rá. Magára eszmélt.~Újra
10 11| sírkõraktár. Valóságos kõerdõ meredt felé: kis és nagy keresztek,
11 14|        s csengõ füllel, tágra meredt szemekkel, nyöszörögve ült
12 15|     lázfoltos arccal, dacosan meredt nyakkal forgott. Körülötte
13 18|     amíg félig magánkívül reá meredt. - Ha megszólíthatnám, ha
14 25|    mint valami boglyas szörny meredt reá. A kamrák szûk rácsai