Fejezet

 1 3 |         álmos, langyos szobában halkan zenélt a szimfónium, csipegett
 2 4 |         fürtös akácok, s a szél halkan dúdolt a bólogató orgonabokroknak.
 3 4 |  kigyulladtak a hajólámpások, s halkan föllobbantak a hídcsillárok.
 4 5 |       De ott volt mind a kettõ. Halkan végigmozogtak az ablakon,
 5 5 | öleléseit és csókjait.~A lámpák halkan lobogva égtek. Az óra járt.
 6 8 |      Néma volt. A faváz öblében halkan szunnyadtak Beethoven lelkének
 7 8 |        sötét, tüzes szemekbe, s halkan beszéltek. Mindezt még észrevette.
 8 12|       lassan tovább, s õ olykor halkan trillázott, vagy dalolt.
 9 13|          végre egy fához dõl, s halkan, keservesen sírni kezd.~
10 13|       óriásokká nõnek. A kisfiú halkan, száját befogva nevet, azután
11 16|  simogatják, az egész mindenség halkan sír, zokog, egyszerre azonban
12 16|    zagyva beszéde, de már olyan halkan, hogy egészen összeolvad
13 20|       rikoltott föl panaszosan, halkan, haldokolva.~Mit tegyen?
14 23|   folytak az állán, és zokogott halkan, fojtottan, fuldokolva.~