Fejezet

 1 2 |     talpra állította.~A két fiút azóta nem látta. Eltûntek, mintha
 2 3 |        és én mélyen meghajoltam.~Azóta mindig az övé volt a gyõzelem.~
 3 3 |      fájdalmas, szomorú arcomba.~Azóta mindennap találkoztunk és
 4 4 |      látta volna utoljára. Pedig azóta két év múlt el. Kettõ vagy
 5 4 |        hogy egy könyvét megírja. Azóta semmi hírt sem adott magáról.
 6 8 |     suhant át. Hogy megváltozott azóta minden! A régi, kedves zongora -
 7 11|    arccal, némán térdre rogyott.~Azóta félt mindentõl és mindenkitõl.~
 8 12|   végeérhetetlen, síró õszi esõ.~Azóta folytonosan dõl a vér -
 9 15|    Átélte azt a borzasztó napot, azóta egy végtelenség múlt el,
10 16| ellágyulnom? Az ismeretlen mezõn azóta sokszor elszáradt és kivirult
11 16|  tovaröpített a dübörgõ síneken, azóta piszkos kereskedésekben
12 18|    kiszámította, hány év múlt el azóta. Maga elõtt látta utolsó
13 26|        szolga éjfélkor lefeküdt. Azóta semmi zaj se rebbent a kaszárnyaszerû
14 27|   megtenni, de jó, hogy itt van, azóta vagyok kissé nyugodtabb.