Fejezet

 1 1 |  beszélgetett, mint apjával. A város másik részén rendezett be
 2 9 |      Érette nem versengett hét város, de az apja és az anyja
 3 11|       Öccse a nyugalmas vidéki város fõutcáján lakott. A bérházban
 4 15|  csapongani.~Milyen is lehet a város? Próbálta elképzelni. Egyszerre
 5 15|       föl. Milyen messze van a város.~De a látomás folytatódott.
 6 15|       a magány, s sírt, sírt a város után. Napról napra érezte,
 7 16|        százéves.~Ment, künn, a város kapuin túl. Gyönyörû õszi
 8 16| remetearcú vándor bolyongott a város elhagyott, sötét utain.
 9 20|       az alvó budai házakra.~A város azonban mégis fölkereste.~
10 21| legényekre. Este kilenc óra. A város a portól, a melegtõl egészen
11 25|     estek neki a kapunak, és a város vén korhelyét egy reggel
12 27|      csókát. Különben õ volt a város legszomorúbb embere. Felesége
13 27|      Milyen különös ilyenkor a város. Az emberek lassan-lassan