Fejezet

 1 13|        ránk jön az õsz.~A NAGYAPA. Ti mindig az õszrõl beszéltek,
 2 16|     Jöjjetek hozzám, öröm leányai, ti festékes arcúak, kormos
 3 16|       lelketek titkát. Én imádom a ti lelketeket, mivelhogy az
 4 16|       bokákkal, mert én szeretem a ti szomorú örömeteket, mivelhogy
 5 16|        Olyan jók és szépek vagytok ti! Hasonlatosak a fekete éjben
 6 16|            az õ síró csecsemõiket. Ti nyugalmat és békességet
 7 16|        testvérei, édes testvéreim, ti megértitek a szenvedélyek
 8 16|      lelkemet, és én nem nevetek a ti kisírt szemetekbe.~A költõ
 9 16|           marad.~És bizony mondom, ti mindnyájan költõk is vagytok,
10 16|           és boldog felejtés, mert ti a szûz terméketlenség komor
11 16|         mert bizony mondom nektek, ti jók és költõk vagytok, s
12 23| villámlottak fel.~- Mért nevettek, ti buták?... Ti akartok engemet
13 23|        Mért nevettek, ti buták?... Ti akartok engemet kinevetni?~