Fejezet
1 1 | apjához. A teste, a lelke egy volt vele. Magas homlokáról,
2 1 | egykor híres szobrász volt, kirõl egy darab óta sem
3 1 | Pár év elõtt még tagja volt több képzõmûvészeti és irodalompártoló
4 1 | Mindenütt halálos csend volt. Fia Párizsban tanult. A
5 1 | Csakugyan fölséges jelenség volt. A fáradt bajnok komoran,
6 1 | halvány, öntudatlan derengés volt, s most már vakító, gyilkos
7 1 | egész nap fáradt és kimerült volt.~Károly másnap már vezetgette
8 1 | is, mely egyedüli eleme volt. Orvosi könyvekben, pszichopatológiai
9 1 | Minden kísérlet sikertelen volt. Üldözési rohamai jöttek.
10 1 | Fáradt és halálosan kábult volt, de amint fülébe súgta,
11 1 | és nem szóltak semmit. Éj volt még. Ember nem járt az utcákon,
12 1 | méterrel mindig elõbbre volt.~Vágtattak...~Károly figyelt.
13 1 | és olyanféle világításban volt elõtte a mezõ, mint midõn
14 1 | ereszkedett. Mozdulatlan volt, mint egy szobor. Az öreg
15 1 | hihetetlenül magasan. Az apja volt. Szétterpesztett lábakkal,
16 2 | nagy homlokú római leány volt. Anyjának hótól ezüstös,
17 2 | ki. Gyönyörû sötét haja volt. A bõre úgy feketéllett,
18 2 | rableányokkal, pedig már rég túl volt a tizenhat éven. Az apja
19 2 | el-eljátszadozott még, és sohasem volt boldogabb, mint ha maga
20 2 | valami csiklandós jókedv volt, mely õt is megrészegítette.
21 2 | kacagásával. Az erdõben nem volt senki sem; a gyér levelû
22 2 | daliával. Az egyik szõke volt és kis termetû. A másik
23 2 | célhoz érkezett. Olyan erõs volt, mint egy bika. A társát
24 2 | madarak dalát, s oly víg volt, hogy sokszor sírva is fakadt
25 2 | Az átriumban félhomály volt már. Csak az örökláng lobogása
26 2 | termekbe.~Másnap adonia volt.~Philomene elõtt megjelent
27 2 | fekete bõrére. Szeme sötét volt, mint a Tartarosz.~Mikor
28 2 | Éjjel nagyon rossz álma volt. Még a hajnal fakó fényébe
29 2 | meghûlt a vér.~A tér néptelen volt.~Az ég lassan derengett.
30 2 | versenyt futó dalia. Ott volt elõtte sûrû aranyhálóban
31 2 | monoton dalt suttogtak. Olyan volt, mint valami tagolatlan,
32 2 | mellett. De bölcs ember volt, és belátta, hogy ez az
33 3 | meghajoltam.~Azóta mindig az övé volt a gyõzelem.~Aladár azonban
34 3 | nyakkendõm vagy nagyon vastag volt, vagy nagyon vékony. De
35 3 | ami sejtelmes és nagyszerû volt, azt ebben a házban találtam
36 3 | sohasem láttam. Aladár nem volt otthon. Leültem az asztalhoz,
37 3 | ablaktáblákat. Az éj fülledt volt, az ég téntafekete. Csak
38 3 | gondolataimat.~Aladár az utolsóban volt, az orvosok kimondották,
39 3 | három órakor már félhomály volt a nagy teremben, s én úgy
40 3 | a rendesnél is idegesebb volt, fülhasítóan, sértõen kacagott:~-
41 3 | magad!~A szobában meleg volt; szédült a fejem. Egy gondolat
42 3 | úgyhogy gyõzelme már biztos volt.~A végjátéknál tartottunk,
43 3 | szikrázó ész egy-egy epopeiája volt.~Felemeltem homlokomat,
44 4 | fakír mindennapos udvarlója volt. Fél hatkor pontosan megjelent,
45 4 | folyóparton. A leány cipõje olyan volt, mint egy karcsú, fehér
46 4 | Beszéde egy messze parancsolat volt, s vele szemben nem volt
47 4 | volt, s vele szemben nem volt akarata. Este gyakran kiszaladt
48 4 | tovább.~Szivárványos alkonyat volt. Rózsaszínben ragyogtak
49 4 | gyermekkorunk egyik misztériuma volt. Messze-messze tompán dörgött
50 4 | tehet. De a fakír nyugodt volt. Nem ölelte át. Nem csókolta
51 4 | állította a leányt.~Nyugodt volt, és büszke. A vihar szíve
52 5 | óra.~Fiatal, erõs ember volt, azok közül, kik természetüknél
53 5 | Öt-hat vastag orvosi könyv volt elõtte nyitva; mellette
54 5 | járt ide s tova. Régen nem volt ily nyugtalan. Máskor ily
55 5 | Fájt a feje, az arca piros volt.~Maga elõtt látta a halvány,
56 5 | elvéreznie. Valami csip-csup hiba volt az egész katasztrófa okozója,
57 5 | ereszkedett le. Egy ablak sem volt már világos a nagy bérházban.
58 5 | bérházban. Egészen egyedül volt, s úgy tetszett neki, mintha
59 5 | tartott, mikor azonban ott volt, ijedten hátrált vissza.
60 5 | haja, a szeme koromfekete volt. A feje bánatosan hajolt
61 5 | rózsa. Az arca sápadtabb volt, mint a halottaké.~Az orvos
62 5 | olyan mozdulatlan és szomorú volt e hajlékony nõalak, amint
63 5 | fiatalasszony barátjának a felesége volt. Lenn laktak a földszinten,
64 5 | földszinten, s õ háziorvos volt náluk. Egy év elõtt megmentette
65 5 | társalgásba. Most legalább volt egy pontja, melyhez tarthatta
66 5 | ketten hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik dobogtak.~-
67 5 | Tulajdonképpen izgatott volt; nem tudta megmagyarázni
68 5 | Most már mindenütt világos volt, kivéve az utolsó, félreesõ
69 5 | remegett az övében. Jéghideg volt.~- Aztán kinéztem a folyosóra.
70 5 | hogy éppen láttam. De ott volt mind a kettõ. Halkan végigmozogtak
71 5 | Ah, az rettenetesebb volt, mint az õ „terreur”-je!~-
72 5 | nõietlen szorítást kapott. Nem volt ebben semmi gyengédség sem,
73 5 | ijedtségrohamnak azonban már vége volt. Beállt a csend, mely az
74 5 | szeretetének vad tombolása volt ez.~Az orvosnak eszébe jutott
75 5 | az édességbõl. Mellette volt ez a nõ, szorította kezét,
76 5 | ajakát, s esze ágában sem volt a szerelem. Lényegtelennek
77 5 | arcuk még mindig halottfehér volt, a kezük hideg, mint a jég.
78 5 | merítettek. Annyi erejök még nem volt, hogy egymástól elválhattak
79 5 | néz.~A szoba már szürke volt. Pár perc múlva bekandikált
80 5 | cselédjei várták.~Elsõ dolga volt benézni a hálószobába; mohó
81 5 | férjének ágyára esett.~Még üres volt.~1905~ ~
82 6 | laktunk, végre is barátunk volt.~- Szegény, már úgysem hazudik
83 6 | idõben már mindig otthon volt, elette a vacsorájukat,
84 6 | elaludt. A szobában most csend volt. Megijedtek a hallgatásuktól,
85 6 | kóválygott a téli hold, sápadt volt az éji dorbézolástól, és
86 6 | fõvel. Sebe fekete tapasszal volt beragasztva, arca a halál
87 6 | Ez György? Ez György...~- Volt - igazította helyre az,
88 6 | megdobbant: minõ erõs és szilárd volt! Kérdés kérdésre tolult
89 6 | György mégis erõs, nagy ember volt. Mindig megtette, amit akart.~-
90 6 | Igazán kár érte. Olyan jó volt hozzánk...~A kihûlt fõ gondolatai
91 6 | igazi jellem!~Másról nem is volt szó. Mindenki érezte szelleme
92 6 | szívû, okos és tehetséges volt.~- A testvérünk halt meg
93 6 | kis forgópisztolyt, akkora volt, mint egy nagyobbacska tollkés,
94 6 | másképpen értette. Õ mély ember volt. Lángész.~Elmosódó képe
95 6 | arcú, aranyszõke hajú fiú volt - mesélték a többieknek. -
96 6 | barátjukról.~- Olyan jó volt, mint György...~- Olyan
97 7 | szobában. Az arca krétafehér volt, s nagy, piros ajkai ebben
98 7 | mikor ránézett:~- Elég volt a játékból... Ezt nem bírom
99 7 | szomorúan.~Az asszony készen volt az öltözködéssel. A gyémántfejû
100 7 | a pillanattól kezdve meg volt mérgezve körülöttük a levegõ,
101 7 | életre. Az arca mindennap más volt, a hangját ezerféleképpen
102 7 | hallatszottak. A felesége volt.~Sietve meggyújtotta a villamoslámpát,
103 7 | falánk, mérges pók. Nem volt sem éje, sem nappala. Várakozott
104 7 | Kocsin jött, sáros és piszkos volt; nyomban a szobájába ment,
105 7 | párnák közt, s már nem is volt eszméleténél. Az asszony
106 7 | nyugodt lángocskái. Csend volt.~Cser nem mozdult a helyébõl,
107 8 | zokogás fojtogatta. Nem volt egy fillére sem.~A szoba
108 8 | Langyos szél fújdogált. Tavasz volt. Az ibolyák mindenütt illatoztak.~
109 8 | fúrta. Keresett valakit. Nem volt senkije. A nagyvárosban
110 8 | jószágot.~Egy cseppet sem volt meghatva a pillanat ünnepélyességétõl.
111 8 | lelket. Föléje hajolt. Néma volt. A faváz öblében halkan
112 8 | komor redõk gyûltek. Elõtte volt a forgópisztoly s a hegedû.
113 8 | s alá. Teste mozdulatlan volt, mintha szoborrá merevedett
114 8 | szegezõdtek, de lelke messze volt.~Oly fájón szakadoztak ki
115 8 | kezére került, újra elõtte volt. Hányszor ült ott nyári
116 8 | Oly csendes és hallgatag volt minden. A csillagok forró
117 8 | Most újra a világban volt. Elfelejtett mindent. A
118 8 | mióta játszik. De azért nem volt fáradt, csak sápadt, nagyon
119 8 | hallotta. Kábult és részeg volt. Elfeledkezett mindenrõl.~
120 8 | ökörbél idézett elõ - vége volt.~A hegedû leesett a földre.
121 8 | eszmélt.~Újra oly nyomorult volt, mint elõbb.~1906~ ~
122 9 | igen. Az apja fizetõpincér volt Athénnek egyik legforgalmasabb
123 9 | meghalt az anyja, s õ már nem volt képes fenntartani magát
124 9 | bohémkedett, de a lelke tele volt még szûztiszta naivsággal
125 9 | kifejlõdött, s senki sem volt ügyesebb az államélet pikantériáinak
126 9 | különben is végtelenül érdekes volt. A görögök súlyos politikai
127 10| Unta magát. Maga is gyerek volt még. A szakálla s a bajusza
128 10| atyjáé, déd- és ükapjáé volt, kik mind mint jámbor református
129 10| Holdfényes, havas téli éj volt. A fekete vonat lassan gördült
130 10| könny gördült.~Minden a régi volt még: az iskola, a templom,
131 10| és olykor, mikor jó kedve volt, bámulatos tündérmeséket
132 10| városokról.~Újra körülötte volt a régi óra, a tábla, a számológép.
133 10| számológép. Havas téli délután volt. A nagy gyomrú vaskályha
134 10| magát.~Lelkében újra tavasz volt.~A gyerekhangok pedig úgy
135 11| meghalt.~Akkor õ még fiatal volt. Cseresznyedíszes nyári
136 11| egyik nagy, szõke és álmodó volt. Izmos és sovány fiatalember.
137 11| agyvelõ. Már minden késõ volt.~A sápadt asszony földszínû
138 11| vidékre utazott. Ott sem volt maradása. Egyik városból
139 11| bolthelyiségek. Itt, az elsõ emeleten volt az õ két szobája is. Már
140 11| beköltözött, egy sírkõraktár volt.~Öccse összerezzent, aztán
141 11| lakás barátságtalanul idegen volt, a párna kõkemény. Mély
142 11| Szürke hajnalban már talpon volt. Minél hamarabb ki akart
143 11| megnyugodott.~Csakugyan ott volt a sírkõraktár. Valóságos
144 11| láztól hangos utcán olyan volt ez a gyászfátyolos test,
145 12| jöttünk ide az erdõbe. Jókedve volt, és kacagott, mikor a lepkefogásnál
146 12| mindez álom és ostobaság volt. A halál nem érdekes és
147 12| rettenetesebb, mint a vízözön volt. Ez a vérözön. A vérhullámok
148 13| nagyon szép és érett, ideje volt, hogy leszedjék.~Szünet.
149 13| ellubickoltak benne. Öröm volt nézni. A fürdõs szalmakalapot
150 13| forróságtól. Meleg nyár volt... A lánghullámok paskolták
151 13| nagy tölgyfa majdnem kopasz volt, a fû száraz, vörös. Megpörkölõdött
152 13| Feltekintettem. Az ég mozdulatlan volt, s fülledten borult a földre.
153 13| olyan furcsa és szomorú volt. Ma este ugyanezt éreztem.
154 13| azért halt meg, mert nem volt tüdeje. Úgy ám.~A MÁSIK.
155 14| TELEFON~Fekete hajnal volt még...~A jó Benedek, a sovány,
156 14| verejtékes homlokát. Halottfehér volt. Összeráncolta a szemöldökeit,
157 14| mérges, pörlekedõ, követelõ volt, mintha csak õt akarta volna
158 14| Megnézte az óráját. Három óra volt. Ásított, s az íróasztallal
159 14| zaj egyre nõtt. Már olyan volt, mint a tengermorajlás.
160 14| verejték verte ki. Fáradt volt. Leült az íróasztalra, belétemetkezett
161 15| csendesség elbágyasztotta. Ez volt a mulatsága. Mióta apját,
162 15| idehelyezték Budapestrõl, nem is volt más szórakozása. Unta a
163 15| parketten. Már nagyon fáradt volt. A táncosát megkérte, nyissa
164 15| utcáiba.~Mindez oly furcsa volt, hihetetlen, és mégis igaz.
165 15| az ajtón. A folyosó szûk volt (alighogy éppen elférhetett
166 15| tükörben. Csak a báléjek után volt ily halálosan sápadt. Vizet
167 15| bútorait. Most körülötte volt mind, a régi ágy, az ismert
168 15| játszani kezdett. Beethoven volt elõtte. Régen nem játszott
169 15| Ilyenkor egy ingben, ahogy volt, felugrott, s utánuk nézett.
170 15| Egy sötét õszi délután nem volt maradása a szobában. Fárasztották,
171 16| édes!~AZ ÖREG KERTÉSZ~Õsz volt. A kopasz földön a haldokló
172 16| Az öreg kertész fáradt volt. Õ is szeretett volna már
173 16| Az erdõn ekkor senki sem volt. A hideg szél egyedül bolyongott
174 16| sokat szenvedett. Hiába volt a tudós athéni orvosok bölcsessége,
175 16| csillagokra visz. Öreg és fáradt volt. Elmúlt százéves.~Ment,
176 16| kapuin túl. Gyönyörû õszi nap volt, kövér gyümölcsök hullongtak
177 16| Oly fájó, édes és különös volt, hogy egy tücsök valahol
178 16| tanultatok meg, mikor fehér volt lelketek, mint most karjaitok
179 16| Shakespeare szobra mellett ott volt Hazafy Veray Jánosé is.~
180 16| És a felséges nép boldog volt.~AZ UZSORÁS~Az uzsorás halálba
181 16| ezüstforintosokat tettek. (Ez volt a halott családjának egyetlen
182 17| DÉLUTÁN~Szombat délután volt, de ez nem nagyon fontos
183 17| posztóra. A ruhája is fekete volt, s sápadt arca ebben a gyászos
184 17| látszott. De vajon miért is volt ennyire bús? Nem tudta senki,
185 17| az õ esze most a lábaiban volt. Roskatag, szomorú lassúsággal
186 17| kopott Krisztus oly szelíd volt, s a régi esõmosott szentképek
187 17| kalandozhatott erre, de ebben sem volt bizonyos. Ment tehát elõre,
188 17| rejtelmes álom.~Vajon hol volt? Bizonyára nem is tudta.
189 17| lehetett hallani.~Micsoda ünnep volt? Micsoda emlékek tértek
190 17| hogy a szomorúság ünnepe volt, s a szerelem emlékei sírtak.
191 17| szomorú idegen talán szerelmes volt egy gyönyörû szõke asszonyba,
192 17| kocsik jártak. Mily szomorú volt ez az ernyedt, álmos szombat
193 18| leszámolt az élettel. Volt neki némi megtakarított
194 18| hangversenyeket buzgón látogatta. Ez volt egyetlen passziója. Szerette
195 18| hangversenyteremben mindig õ volt a legelsõ. Hét órakor nehézkesen
196 18| ellen.~Hûvös októberi este volt, korán sötétedõ. A köd vastagon
197 18| késett. Fáradt és szomorú volt, alig bírta már magát, nem
198 18| ijedtségtõl:~- Beethoven...~Õ volt, a süket Isten, majdnem
199 18| nem is kétkedett. Elõtte volt, s ha közelebb megy hozzá,
200 18| beszélt egyszer, mikor haragos volt.~Nézte, nézte. Az idegen
201 18| és a szemébe nézett, nem volt meglepõdve, egész arcát
202 18| közöny, hogy néha félelmetes volt.~- És meddig... meddig marad
203 18| Soha.~A folyosón hideg volt már. Didergõ, õszi szél
204 18| alakjuk nagyra nõtt, olyan volt, mint egy fantasztikus,
205 18| Zsebóráján már egy óra. Ekkor nem volt többé maradása. Felrohant,
206 18| tartott. Kopogott. Az ajtó nem volt bezárva. Zsebébõl elõkotorászta
207 18| mikor ment. Reggel üres volt a szobája. Az ágyhoz nem
208 19| kicsoda.~- Tegnap is ott volt az orfeumban?~- Ott. Ugyanabban
209 20| ÚTJA~Prassz Kázmér húszéves volt, és ekkor - egy reggelen -
210 20| áthurcolkodom. - Este csakugyan ott volt már.~Csinos, kétszobás lakást
211 20| Prassz Kázmér különös ember volt. Az ismerõsei is különösek.
212 20| Az éjszaka merõ zûrzavar volt. A vashidak táncolni kezdtek,
213 20| nyugalom pihent.~Szája fanyar volt. Utálta a munkát, és ásítozott.~
214 20| voltak. Cigarettaszakértõ volt. Szakmunkákat olvasott a
215 20| éjszaka nyugtalan és sötét volt. Kázmér piros arccal, fütyörészve
216 20| fûszerüket ontották, mámoros volt mindenki.~Kicsikét állt
217 20| Hazafelé indult.~Még sötét volt. Az ébredõ gyáraknál, a
218 20| utoljára. Mindez olyan szomorú volt, hogy sírni szeretett volna
219 21| nem jöttem ide soha. Nem volt idõm.~PÉTER. Nagyon sokat
220 21| PÉTER. Értem. Nekem is volt egy testvérem, aki megvakult.~
221 21| nagyon siettem. December volt, fehér volt minden, a fák,
222 21| siettem. December volt, fehér volt minden, a fák, a hegyek,
223 22| állandóan olyan nyomasztó volt azon a vidéken, hogy Andria
224 22| munkájában. Mondja, mikor volt templomban? - faggatta az
225 23| szövetkezetben azután benn volt a fürdõtelep összes leánya,
226 23| egész fürdõközönség talpon volt, s keresték-kutatták egész
227 23| reátajtékzó hullámokat.~Olyan volt, mint valami hatalmas fóka.~
228 23| este azonban õrült kedvük volt a leányoknak. Bukfenceztek
229 23| nyúlánk leány magánkívül volt az örömtõl. Összetett kézzel
230 23| taps:~- Nagyszerû! Hogy volt, hogy volt.~Ilyen kacagást
231 23| Nagyszerû! Hogy volt, hogy volt.~Ilyen kacagást Tamás még
232 23| Hasonlított a vizek dörgéséhez, de volt benne valami ismeretlen,
233 23| azonban okos és vigyázatos volt, és tudta, mit tesz. Egy
234 23| Gyönyörködött benne. Olyan volt, mint egy dühös, részeg
235 24| Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt. Benn a cselédszobában is
236 24| érzett a kezében. A kilincs volt. Haragosan és komolyan kiáltott
237 24| Most az egész szoba az övé volt. A politúros asztal, az
238 24| mely lila bársonytokban volt elrejtve. Vigyázva megnézte
239 24| sokáig tud zúgni.~Hogy készen volt ezzel is, a baba-szobához
240 24| ment, amely a kisasszonyé volt, a nyolcéves Ilonkáé, aki
241 24| sikoltson, mert jó kedve volt, mint mikor a leánytársai
242 25| ült, a konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott az
243 25| rejtette.~Farsang utolsó napja volt. A hegedûk álmosan cincogtak,
244 25| a pincébe szénért.~Sötét volt. Botorkált elõre. A nagy
245 27| városkában érdekes tanulmány volt. Itt ez az arc képviselte
246 27| egy csókát. Különben õ volt a város legszomorúbb embere.
247 27| gázokat. Szája még keserû volt az alvástól. Szobájában
248 27| díványon, csakugyan ijesztõ volt. Nyúlánk arcát elhagyta
249 27| Gyönyörû szál tölgyember volt, körülbelül negyvenéves.
250 27| elõre, okos álla acélból volt. A rövidre nyírt, szõke
251 27| Elárult.~- Ez elõrelátható volt.~- Hiszen mindenre el voltam
252 27| csoszogott, a sok ingtõl kövér volt.~- Ó, hogy szenvedek - jajgatott
253 27| Minden, ami kezdettõl fogva volt ezekért a nagy percekért,
254 27| karjait. Rekedt beszéde erõs volt és kemény, de mégis szelíden
255 27| teljessége, minthogy igaz volt a te gyónásod. És boldog
256 27| feltekintett, az öltözõ üres volt. Nem tudta, mi történt vele.~
|