Fejezet

 1 1 |        Te Károly!.... - szóltak hozzá a nyugalmazott bankigazgatók,
 2 1 |         fiú oly fölénnyel szólt hozzá, mint egy öreg, derék inashoz,
 3 3 |       azután mindennap elmentem hozzá, s késõbb egész délutánokon
 4 4 | csókolta meg. Nem is közeledett hozzá. Még most sem. A haját dacosan
 5 5 |       az elsõ rémületben futott hozzá, de õ nyomban leintette.
 6 8 |   selyemszoknyában száguldottak hozzá, oly gyorsan, mint a kilõtt
 7 11|        Végre írt öccsének, hogy hozzá megy lakni, keressen neki
 8 11|         Két nap múlva leutazott hozzá. Az állomáson várt reá.
 9 16|         szenesedik meg, feketül hozzá az alvó, mozdulatlan éjszakához.
10 18|        volt, s ha közelebb megy hozzá, meg is tapinthatja a ruháit,
11 22|   egyhangú hegyi nótákat dúdolt hozzá.~A hónap végén megint kétségbeesetten
12 23|   iskolás lányok is így szóltak hozzá:~- Menj hozzánk, drágám,
13 27|   hallgatta. Aztán közel lépett hozzá, bibliás kenetességgel fejére