Fejezet

 1 4 |       voltak. Elõttük egy erdõ. Házak sehol. Remegve fordult vissza.
 2 8 |         a hatalmas várostest. A házak lassan düledezni kezdtek.
 3 10| Óvatosan lépdelt az alvó, fehér házak nyomán. A poggyászát maga
 4 15|     egész falut. A törpe, fehér házak összeboruló tetejükkel olyanok
 5 17|         maga mögött a várost, a házak egyre kisebbedtek, az utcák
 6 19|       után inognak el elõttem a házak, a fák, a mezõk. A zöld
 7 20|    vashidak táncolni kezdtek, a házak megmozdultak, a Dunában
 8 20|        a lombok közé bújó fehér házak között.~- Holnap, holnap... -
 9 20|        felé indult. A kis budai házak már ébredeztek. Egy leány
10 21|      minden, a fák, a hegyek, a házak, a kabátomra tiszta, világos
11 23|        mindent, állattá lesz. A házak s a fák aludtak, a tenger
12 24|        nézett.~Csoda történt.~A házak, a fák, a gázlámpák, a kövek
13 26|  homályos szájpadlás, melybõl a házak fogsorként vigyorognak ki.~